Dönci

Ismét egy olyan zenekarba botlunk, akik stílusát indie-nek csúfolják. Jól vegyítik az elektronikát a hangszerekkel és a többnemű énekkel, így valószínűleg „modern rock” kategóriában indulhatnának Arany Zsiráfért. Egy tökéletesen táncolható, jó ritmusokkal operáló lemezről van szó. Egyszerre okos és meglepő, valamint ismerős és slágeres. Minden megvan ahhoz, hogy befogadható, de sablonmentes legyen az eredmény. Gyakorlatialag nincs rajta olyan dal, amitől befordulna az átlaghallgató, mert a tempó is eléggé kiegyensúlyozottnak mondható. Azoknak javaslom a teljes lemezt, akik buliba készülnek, vagy takarítanak éppen, mert feldobja majd a hangulatot.

Ha csak egy számra van időd: Second Sleep

Lepa

Ezt a kanadai zenekart szinte véletlenül fedeztem fel magamnak pár éve a Brill Bruisers albummal, és nagyon megszerettem. Egyből megvett az egyedisége, az, hogy feszegetik az indie határait a speckó effektekkel, a váltogatott vagy éppen párhuzamos férfi-női énekkel és a szokatlan számszerkezetekkel. Nem lehet megunni, mert egyáltalán nem sablonos – viszont elég könnyed és vidám ahhoz, hogy számos élethelyzetben hallgathassuk, ne csak bizonyos hangulatokban. Ilyen értelemben a kicsit hasonló zenét játszó Arcade Fire-nél például sokkal befogadhatóbb. Az első 3-4 szám mind olyan sláger, amit bátran ajánlok bárki figyelmébe. Mégis egy mások által „átkötőnek” aposztrofált szám a kedvencem az albumról, a We’ve Been Here Before. Olyan szép harmóniák és éteri hangok vannak benne, és annyira kerek egész, hogy mindig kifejezetten katarzisélményem van, amikor hallgatom. Viszont nem ez a dal jellemzi a legjobban az albumot, ezt beismerem – ahhoz tessék meghallgatni mondjuk a címadót.

Ha csak egy számra van időd: We’ve Been Here Before