Lepa Jó a hangulat az első számtól kezdve, én imádom, amikor egy ember egy gitárral képes megénekeltetni emberek százait vagy ezreit. Szóval a kezdő Első dal nekem nagyon üt, de utána is hallatszik, hogy nagyon együtt mozog és együtt él a zenekar és a közönség. Az első…

Dönci Érdekes a zenekar története, mert ők voltak az elsők Magyarországon (ha jól tudom), akik ingyenesen letölthetővé tették az összes lemezüket a honlapjukról. Sokkal inkább az számított nekik, hogy megismerjék őket, és járjanak a koncertekre, mint az, hogy keressenek vele.…

Lepa Amy Macdonald fő erénye szerintem a kellemes, meleg, barátságos énekhangja, amely mentes mindenféle művészi affektálástól – csak egy lány a szomszédból, aki jól tud énekelni. Ehhez hozzájön még egy kis skót akcentus, és meg is van az a pár plusz, amivel kiemelkedik a…

Dönci Elég sok művészkedés fér bele a 3 perc alatti dalokba, ez egész meglepő. Mire felkapja az ember a fejét, rájön, hogy együtt akar lázadni mindenkivel. Nagyon jó kis HC-alapokkal van megtámogatva a néhol hörgő ének. Az Anhedonia torzított „gyerekvokáljai” meg kifejezetten jó visszakacsintások a…

Lepa Egy egészen frissnek tekinthető punk-rock megjelenés, a kanadai PUP második albuma elsősorban annak köszönheti a megtiszteltetést, hogy szerepelhet a listánkon, hogy egyszerre dallamos, sőt fülbemászó, mégse sablonos; és egyszerre kemény, de mégse öncélúan alkalmazza a…

Dönci Egy velem egykorú zenekar első lemeze ez. Az történt, hogy a rendszerváltás után feltűnt a kiadónak, hogy van egy zenekar, aki évek óta teltházas koncerteket ad, kazettákon terjed a demójuk ilyen-olyan másolatban, de nincs egy „normális” lemezük sem. Ezért hát…

Lepa Joey Cape és Tony Sly úgy talált egymásra, hogy egyikük a Lagwagon, másikuk a No Use for a Name frontembere volt a híres punk-rock kiadónál, a Fat Wreck Chordsnál a kilencvenes évekbeli kezdetektől fogva. Mégis csak a 2000-es években barátkoztak igazán össze, viszont onnantól közös akusztikus…