Lepa

Jó a hangulat az első számtól kezdve, én imádom, amikor egy ember egy gitárral képes megénekeltetni emberek százait vagy ezreit. Szóval a kezdő Első dal nekem nagyon üt, de utána is hallatszik, hogy nagyon együtt mozog és együtt él a zenekar és a közönség. Az első lemezről még kiemelendő számomra a Partizán, mert a Bella Ciaót nagyon (érdemeihez mérten túlzottan) szeretem, erről nem tehetek. Aztán a 2. lemez (azaz a koncert második fele) zseniálisan indít az Egyenesen áttal. Némely számnál érezhetően erőteljesebb az ováció, pl. a Fiatal lányok után (meg is jegyzi Lecsó, hogy talán el kéne játszani még egyszer). A Nehéz idők is ugyanolyan jó zárószám, mint amennyire a Félek jó „újrakezdő” számnak a visszatapsolás után (és tökjó, ahogy a dob a „boldog születésnapot” ütemére indul el). És a Bál is jó végleges lezárásnak. Lehet, hogy kicsit hosszú album, de megérdemelten előzte be a Kispál hasonlóan szülinapi koncertlemezét a listánkon.

Ha csak egy számra van időd: Egyenesen át

Dönci

2003. november 7-én ünnepelte a 20. születésnapját a PUF. Mivel előtte az volt a híresztelés, hogy „bizonytalan ideig szünetet tart a zenekar”, mindenki (legalábbis az én környezetemben) biztosra vette, hogy ezzel fel is oszlanak. Így a Régi években a „Vége már, / Mindenki érzi, hogy vége már, / Mindenki érzi, de senki nem érti” sorok különösen hatásosak voltak. Szerencsére végül csak 1 év szünet lett belőle, aztán visszatértek a klubokba és a fesztiválokra. Sok kincs rejlik ezen a dupla albumon. Az LGT-t megidéző Nagy rohanás, a punkból átgyúrt Szajha, a ritkán játszott Partizán, az azóta idejétmúlt Sorozat (bár a 2017-et át lehet írni 2047-re pl., így sokáig friss maradhat a dal), az új versszakot kapott Nincs menedék és Ilyen egy férfi?, illetve a szerintem azóta sem játszott Nem szerettelek. Na, azt a számot valóban nem tudom elképzelni Turjánszki, a PUF eredeti basszusgitáros-vokalistája nélkül, aki 2008 óta nem tagja a zenekarnak. Aki fülel, itt-ott hallhat minket pár pajtásommal a közönségben, mert mi kiabáltuk, hogy „bravó”, illetve, hogy „E.T., E.T, te vagy a legszebb férfi...” – bár azt a számot nem játszották. Bár sokan valószínűleg a Csak úgy csinált hiányolják a lemezről, nekem a legnagyobb szívfájdalmam, hogy a legutolsó szám, az Újra nem került fel. Az ott annyira megható és érzelemteljes volt, hogy ihaj. A Félek szövegrontásos elröhögését már a koncerten sajnáltam, mert annyira atmoszférikus volt az a szám. Sok csúcspontja van ennek a dupla kiadványnak, ez nagy előnye (ugyanakkor nehéz lesz majd egyet választanom). Kevés jobb válogatást lehetne összeállítani a PUF első 20 évéből.

Ha csak egy számra van időd: A ritkasága (és a kilógó hangszerelése) miatt legyen a Nem szerettelek.