Dönci

Valószínűleg erről a zenekarról sem hallottak olyan sokan Magyarországon, aki pedig igen, az valamilyen punkfórumon, ami kicsit érthetetlen, hiszen ez inkább gitárpop, semmint punk. De a jóféléből, ahol van értelme a szövegeknek, nem túl elvontak, mégis remek ritmusok vezetik fel őket. Nehéz hova tenni stílusában ezt a korongot, mert az Overdue egy country, az All That I Know egy '60-as évekbeli beatkorszakot idéző felvétel, a Grunge Pig egy bólogatós ballada, ezek mégis egységes képet alkotnak, és nagyon kellemes élményt nyújtanak a hallgatónak. Az egyetlen kritikája lehet a korongnak, hogy inkább top heavy (kivéve az utolsó számot, azt mindenképp érdemes meghallgatni, akkor is, ha a lemez második fele nem olyan erős).

Ha csak egy számra van időd: Grunge Pig

Lepa

A Get Up Kidset szokás emónak csúfolni, pedig egyrészt szerintem inkább pop-rock vagy indie, másrészt az első két albumukkal, amelyek tényleg beilleszthetők a 2000 körüli nagy emo-fellángolásba zeneileg, nem simán részei vagy követői, hanem elindítói voltak az „emo revival” jelenségnek, amiből ők gyorsan ki is hátráltak. Ez a harmadik albumuk már stílusváltó, és sokkal visszafogottabb és lassabb, tele van csendes, torzításmentes dallokkal: semmilyen szinten nem hasonlít elődjére. Rögtön a nyitódal, a szomorkás Overdue eloszlatja a kételyeket, hogy a zenekar egy kaptafából akarna megélni. Aztán van itt még rádióbarát szintipop (High As the Moon), erős Beatles-hatás (All That I Know), post-rock (Walking on a Wire), címében is tábortüzes akusztikuskodás (Campfire Kansas) és egy gyönyörű szakítós/elengedős ballada a végére (Hannah Hold On) igen erős szövegekkel („I never asked to be sorry / If its over, its over for sure”). A címadó és a záró szám kötelező.

Ha csak egy számra van időd: Walking on a Wire