2019. január 08. 19:03 - Az 500 legjobb album 2 arca

142. No Use for a Name – More Betterness! (1999)

no_use.jpg

Dönci

A No Use for a Name a Lagwagonhöz hasonlóan a dallamos punkolásról híres, ahogy már többször leírtuk. Az meg biztos, hogy a világ egyik legjobb riffjével nyit a lemez. Amúgy így kell nyitni egy albumot: muszáj, hogy az első szám fogós legyen, hogy a hallgató ott maradjon. Bár lehet, hogy ez csak az ezredfordulón volt igaz. Manapság mindenki számokat hallgat, csak mi vagyunk őskövületek. Mindenesetre a Not Your Savior az elhalkulása ellenére is az egyik legjobb No Use-szám evör. Főleg a hegedűvel a végén. De vannak még hasonszőrű szerzemények, például az eggyel jobban basszusra hangolt Life Size Mirror. A leginkább slágeres felvétel (ami akár Blink is lehetne) a Why Doesn't Anybody Like Me?, viszont vannak sokkal erősebb darabok is a korongon. A Fairytale of New York The Pogues-féle eredetije lényegesen jobb, bár azért ezt sem kell a sarokba dobni, hiszen a szóló eléggé ütős alatta. Az Always Carrie torzított éneke is olyan elem, ami egy teljesen átlagos dalt kiemel a tömegből, pedig nem egy világmegváltó ötlet, mégis tökéletesen működik. Az ilyenek miatt is kerültek a listára.

Ha csak egy számra van időd: Not Your Savior

Lepa

Első hallgatásra ez az album egymáshoz hasonló, gyors vagy középtempós skatepunk-számok sorozata. Pörgős dob, torz gitár, elnyúlós, harmonikus és szomorú énekdallamok. „Na de van valami plusz értéke?” – kérdezi az egyszeri hallgató. Hát persze. Amint kicsit leásunk a mélyre, előbukkan a borongós dallamokat rendkívül jól kiegészítő, mély és személyes szövegvilág (Not Your Savior; Life Size Mirror), a példaképek előtti tökéletes tisztelgés (Fairytale of New York), a bármilyen poposabb stílusban milliós eladásokat produkálni képes refrén (Chasing Rainbows), egy csipetnyi humor (Six Degrees from Misty) és még rengeteg más érték, ami azzá tette a NUFAN-t, ami. Amúgy a legszomorúbb szám nem is a Saddest Song, hanem az utána jövő Room 19, egy gyönyörű de érfelvágós rocknóta az elmúlásról, öregedésről, halálról. Aki azonban kicsit reprezentatívabb dalra vágyik, de nem tolná le az egész albumot, annak a középtempós Coming Too Close-t vagy a Chasing Rainbows-t ajánlom ismerkedésre.

Ha csak egy számra van időd: Coming Too Close

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr7114548452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása