Dönci

A The Clash is visszatérő versenyzőnk. De nem is várhatunk mást egy olyan bandától, amelynek a nevét azok is ismerik, akik sosem hallgattak punkot. És bár nem egy koncert dalait válogatták össze, attól még egy egész korrekt képet fest arról, hogy működött a zenekar a színpadon, amikor igazán elemében volt. A közönséggel való kommunikáció kevés (a felvételen), viszont egymás után pörögnek a jobbnál jobb felvételek. A zenekar történetének talán legjobb darabja a Train in Vain, szóval a választásom mindenképp arra esik majd, de ki kell emelni a Complete Controlt, a Clash City Rockerst, a The Guns of Brixtont és a Know Your Rightsot. Ezeket mindenképp érdemes meghallgatni, ha valakinek sok lenne a 69 perc.

Ha csak egy számra van időd: Train in Vain

Lepa

Ez egy élő válogatásalbum, de mivel élő, így belefért a keretünkbe. A kiadvány koncepciója az volt, hogy mivel a Clashnek a fennállása során nem jelent meg élő albuma, így mutassa meg utólag a lehető legjobb arcukat, és tartalmazza a legjobb koncertfelvételeket egyetlen lemezen. Sikerült is, minden szám tökéletesen hozza a koncerthangulatot, és bemutatja, hogy miért is lehetett annak idején imádni ezt a zenekart: a nyerseség és a spontaneitás páratlan beleéléssel párosul Joe Strummer részéről, na meg persze az összes szám jó. Hogy lehetne nem szeretni ezeket a nótákat, amik ráadául nagyjából időrendben szerepelnek az albumon, így a zenekar fejlődését is nyomon követhetjük? Amilyen hitelesen játszik a zenekar reggae-t (Armagideon Time) vagy dubot (Straight to Hell), annyira hitelesen tolja a punknótákat is (Capital Radio, Carreer Opportunities): egy pillanatra se estek a szereptévesztés csapdájába. A hangzás is teljesen rendben van a korához képest, szóval tényleg egy hiánypótló albummal lehet gazdagabb az, aki beszerzi. Clash-rajongóknak kötelező, érdeklődőknek és ismerkedőknek pedig erősen ajánlott.

Ha csak egy számra van időd: I Fought the Law