Dönci

Ha van olyan koncertfelvétel, amit mindenkinek hallania kell legalább egyszer éltében elejétől a végéig, akkor ez biztosan az. Annak ellenére, hogy az I Wanna Be Sedated nincs rajta, mégis a zenekar talán legjobb, legerősebb, leginkább szerethető korszakát összegzi hűen. Az pedig mindent elmond a zenekarról, hogy nincs 3 perc fölötti felvétel ezen a korongon (tapssal és konferanszokkal együtt sem), csak hibátlan 3 akkordosok követik egymást. Ha van tökéletes punk lemez, ez belefér ebbe a szűk kategóriába. A legjobban tényleg az jár, aki végigpörgeti az egészet, de az egyszámosok akkor kezdjék Lepa választottjával, és folytassák a Now I Wanna Sniff Some Glue-val.

Ha csak egy számra van időd: Now I Wanna Sniff Some Glue

Lepa

Ha túlozni akarnék (csak picit), azt mondanám, hogy a kezdő „one-two-three-four” (de inkább „vá-vá-vá-vá”-nak hallatszó) beszámolásban benne van minden, ami a Ramones-t legendává tette: vad, lecsupaszított, első hallásra butuska, de nagyon vagány – 100% rock and roll. Utána pedig elkezdődik a zenekar egyik legnagyobb slágere, és a végéig nem enged el minket ez a dupla album. Szinte nincs szünet a számok között, sodor a darálás, és a legtöbb nóta még gyorsabb is, mint albumverzióban. Amúgy a felvétel a 3. album megjelenése után készült, tehát a zenekar már megírta és persze el is játszotta a legismertebb számainak 90%-át. Örök klasszikus koncertlemez a punk kedvelői számára, de más műfajokban tevékenykedő bandák is sokat tanulhatnának belőle.

Ha csak egy számra van időd: Oh Oh I Love Her So