Dönci

Én ezzel a lemezzel ismertem meg a Muse munkásságát. Már akkor lenyűgözött, mennyire nagy ívű, milyen magával ragadó és sodró lendületű. Aztán 2002-ben végigcsocsóztam a koncertjüket a Szigeten (mit tehettem volna, 2 órán át nyertünk). Aztán amikor azon gondolkodtam, vajon mi szükség volt a Feeling Good feldolgozására, akkor kiderült, hogy Bellamy édesapja is ott van a dal eredeti szerzői között, így szinte kötelező is volt eljátszaniuk. A legnagyobb kedvenceim innen nem is feltétlenül a slágerek (New Born; Bliss; Plug-in Baby, aminek a szövegét azóta se sikerült dekódolnom), hanem inkább az elnyújtott 6-7 percesek, mint a Space Dementia és a Citizen Erased, vagy az elképesztően lendületes Darkshines. A legjobban amúgy azok a hallgatók járnak, akik nem sajnálják az időt a teljes lemezre, mert egy elég átfogó képet kapnak arról, milyen alternatív vonalból vált mainsteammé a Muse.

Ha csak egy számra van időd: Darkshines

Lepa

A Muse második albuma van terítéken, de nem hallatszik rajta, hogy „korai” – ők már akkor is nagyon jól tudták, mit akarnak csinálni, és a megvalósítás is tökéletes. Lehetne itt ódákat zengeni a dalok kidolgozottságáról, a lélegzetállító ívekről, a majdnem művészkedősen affektáló énekhang magával ragadó erejéről, a dinamikai és tempóbeli váltások tökéletes használatáról. Helyette inkább arra bátorítok mindenkit, aki esetleg nem ismerné a lemezt, hogy jó fej zeneszerető módjára hallgassa meg az album legelső számát, a New Born c. himnuszt, és ha az tetszik, szépen sorban haladva menjen végig az egész albumon. Fun fact: az angol „muse” szóról ugyebár leginkább a múzsára asszociálunk, de angolul azt is jelenti, hogy „filózik, elmélkedik” – vajon melyik jelentés inspirálta a zenekarnevet, és melyik illik rá jobban?

Ha csak egy számra van időd: New Born