Lepa

Élő albummal folytatjuk ismét: a Nine Inch Nails első három stúdióalbumát összegző időből/turnéról. A változatosság „a szokásos”: a kőkemény zúzástól az elvont, borongós mélázásig minden megtalálható a lemezen, és nagyon jól kiegészítik egymás a vad, bulizósabb dalok (pl. Terrible Lie) és a depresszívebb, lassabb nóták (The Mark Has Been Made). Az egyik csúcspont talán a (folyamatosan pergő pergődobnak köszönhetően) sodró lendületű Wish, az még így, videó nélkül is 100%-ig berángat minket a koncerthangulatba. A másik pedig a vége, a Strafuckers, Inc. vadulása, utána pedig levezetésnek a zenekar talán leghíresebb szerzeménye, a Johnny Cash-t is megihlető Hurt.

Ha csak egy számra van időd: Wish

Dönci

Amennyire tökéletes koncertlemez volt a Ramones It's Alive-ja, annyira zseniális ez a Nine Inch Nails-től, hiszen az indusztriális metal alfája és omegája megtalálható itt. Ennél nem kell jobbat keresni ebben a stílusban. Az előző évezred összes NIN-slágere egy csokorban úgy, hogy minden hangszer megszólal, minden vokál hallható. Az pedig, hogy az első 4 szám gyakorlatilag egybe van fűzve, olyan szuggesztivitást érnek el, amit csak kevesen tudnak. Nem is tudok mit mondani, tökéletes bevezető mindenki számára, aki ismerkedne a zenekarral vagy a stílussal. A legnagyobb kedvencem a Sin, így a választottam is az lesz.

Ha csak egy számra van időd: Sin