Lepa

Kedvenc „XY és a valamilyen valamik” típusú előadónk egyik legbefogadhatóbb albumát vesszük ma górcső alá. Sokkal lightosabb, szétfolyósabb és kevésbé zúzós, mint a korai lemezei, és nem is olyan szomorú, mint a későbbiek. Egyszóval egy Cave-szűz hallgatónak valószínűleg erről mutatnék meg pár számot, mint ahogy nekem is ez a lemez volt, ami kinyitotta rá a kaput. A He Wants You például szinte majdnem sláger, a She Passed by My Window a maga countrys élével pedig lágyan elringat. Azért annak se kell megijednie, aki szereti a riffelgetést és a rockosabb nótákat: a majdnem negyedórás záró szám, a Babe, I’m on Fire pont nekik való, ahogy a szimpi szintivel alaposan megtámogatott Dead Man in My Bed is. Sokrétű és mégis végig színvonalas album, nem értem, miért a kevésbé klasszikusok között tartják számon.

Ha csak egy számra van időd: He Wants You

Dönci

Milyen vicces, hogy egymás után jön ez a két lemez. Hiszen ez volt a tegnap említett, megnyert Nick Cave-album. Az első szám annyira levett a lábamról, hogy már csak azért megérte az emelt díjas SMS-t. :) Egyébként a kerete nagyon erős ennek a korongnak, bár el kellett telnie jó sok évnek, hogy átérezzem a 15 perces zárlat hangulatát, ami pusztán felsorolásokkal erősíti meg, hogy mennyire kanos a lírai én. :D Nick Cave is azt mondta, ez a kedvenc Bad Seeds-lemeze, mert mindenki más utálja, és valakinek ezt is szeretnie kell. Pedig amúgy ez is csak a kritika áldozata, úgyhogy most megpróbálunk javítani a megítélésén. A Bring It On bólogatós basszusai és ütős refrénje például szintén feledhetetlen. A He Wants You úgy szép, hogy nem nyálas. A Rock of Gibraltar lüktetése és szövege pedig elképesztően ihletett, csakúgy mint a Right out of Your Hand szerelmi vallomása, vagy a Still in Love hegedűfutamai. Szóval bármit is választok egy számnak, nem hiszem, hogy mellényúlok.

Ha csak egy számra van időd: Wonderful Life