Lepa

A rekordokat döntögetően népszerű Californication után nagyok voltak az elvárások az RHCP-vel szemben, és nem is okoztak csalódást. Bár nem szárnyalták túl az előző lemez sikerét (nehéz is lett volna), de alapjában véve ugyanabban a mederben haladtak tovább előre, és jó pár hasonlóan slágeres, világhódító nótát sikerült szülniük. Ilyen a címadó/kezdő dal, a rögtön utána következő Universally Speaking, a The Zephyr Song és a Can’t Stop – legalább ezeket mindenképp érdemes ismerni, de valószínűleg ismerik is legtöbben a blogolvasóink közül. De a többi se marad el ettől a szinttől – az igényes funkys pop-rock kedvelői újabb gyöngyszemet kaptak a gyűjteményükbe 2002-ben ezzel a lemezzel. (Egyedül a Warm Tape című szerzeménnyel nem tudok mit kezdeni, de ez inkább zárójeles megjegyzés – zárójelbe is teszem.)

Ha csak egy számra van időd: Can’t Stop

Dönci

Nagyon magasan volt a léc a Californication után az RHCP történetében, de nem vallottak kudarcot. egy rakás jó dalt írtak erre a korongra, ami a funkys-rappelős-éneklős vonal non plus ultrája lett sok esetben. Az ilyen lemezek esetében mindig azt sajnálom a legjobban, hogy van egy csomó sláger, ami a repertoár kötelező eleme lesz, viszont emiatt egy csomó igazán kiváló szám háttérbe szorul a koncertek alkalmával (ha csak erről az albumról beszélünk, akkor ilyen pl. a This Is the Place, a Dosed, a Throw Away your Television, a Cabron, az On Mercury, a Minor Thing vagy a Venice Queen). Nehéz lesz megint választani egyrészt azért, mert az összes dal reprezentatív, másrészt meg azért, mert túl sok zseniális felvétel van. Ma épp az On Mercury fogott meg a legjobban.

Ha csak egy számra van időd: On Mercury