Lepa

Ez viszont egy nagyon jellegzetes, mondhatni ikonikus szám a poptörténetben, sokan ismerik, sokan feldolgozták – na és persze sokan szeretik. Nekem sincs vele különösebb bajom, a dallamnak jó íve van, az énekszólamok harmóniái tökéletesek. Meg lehetett volna még egy kicsit variálni, de rossznak nem rossz.

B+ (7)

Dönci

Hű, erre tökre azt mondtam volna, hogy '50-es évek. Pedig 1965-ös felvétel. De ez is akkora klasszikus, amekkorából kevés van. Furcsa, hogy a szerzőt és a dalcímet sem feltétlenül mondtam volna meg, de mégis rengetegszer hallottam már ezt a számot. Már csak a fúvós szólója miatt is megérdemli, hogy kapjon egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

Felbuzdultam, hogy most már csak jó, vagy egészen kivételes dalok jönnek, mert sok magas pontszám volt mostanában, de sajnos ez megint egy semmilyen felvétel, amilyenből túl sokat is meg kellett hallgatnunk korábban. Ehhez képest meg is kapja a közepes értékelést. Hiába jó a szaxiszóló, a duváppban nincs sok újdonság.

B- (5)

Lepa

Neee! Már az első két sor után tudom, mi lesz a harmadik és a negyedik. És aztán ez nem is változik a szám végéig. Szörnyű ez a sok doo-wop szám a listán, ráadásul ebben mintha tényleg énekelnék is, hogy„doo-wop”. Ma már plágiummal vádolnának egy zenekart, ha ennyire ugyanazt írná meg, mint amit már mások is megírtak. Legalább az (általam egyébként nem ismert) együttes neve lehetett volna fantáziadúsabb. Pl. Five Satans.

B- (5)

Lepa

Na, ennek a számnak az a sztorija a Wikipédia szerint, hogy eredetileg egy másik előadó írta és adta ki (Mark James), de neki nem jött be a dolog. Aztán átpasszolták Elvisnek, aki persze sikerre vitte. Ebben én azt látom bújtatott információként, hogy maga a szám nem tökéletes, inkább az előadó hozzáadott értéke számít – és hallgatva a számot, igazat kell adnom saját magamnak, mert szerintem annyira nem kivételes. Az énekteljesítmény persze kiváló, az viszi el a vállán.

B+ (7)

Dönci

Szerintem ennek a gitáralapját is lenyúlták később, csak most nem jut eszembe, ki. Amúgy hihetetlen, hogy Elvis dalai sem Elvis által írtak. Legalábbis a nagyon nagy slágerek. Ettől függetlenül ez is egészen hihetetlen darab. Nagyon jók a kiállások, a fúvósok és a refrén. Nem is nagyon kell ennél több egy erős nyolcashoz.

A- (8)

Dönci

Ez is egy olyan emblematikus felvétel, ami nemcsak egy lemez, de egy életforma és egy (zenei) stílus felütését is jelenti. Ilyen gitárpop manapság nem nagyon akad. És mindez a tudatlanság és az ösztönösség vizeiről csordogál. Mondjuk a mai napig nem sikerült megfejtenem, miről szól ez a szöveg, de inkább érzi, mint tudja az ember. Vagy csak én vagyok buta. Vita nélküli 10-es.

A+ (10)

Lepa

Ó, ez még nem is volt? Mondjuk akár még feljebb is lehetne. Az tény, hogy korszakalkotó – és nagy szám ez egy 3 akkordos nótától! Persze mai füllel ez se egy nagy dobás már, egy tininek nagyon nehéz lenne elmagyarázni a jelentőségét. A tegnapi U2 tökéletes ellentéte: a hangzás rossz, íve nincs, a szöveg ismétli magát, az énekhang távolról se profi – de nem is sorolom tovább, mert a végén még nem adnék rá maximális értékelést!

A+ (10)

Lepa

Amikor újabb számokra vágytam, nem éppen a U2 nyáladzásai jártak a fejemben. Ez például tipikusan az a csilingelős, tingli-tanglis, egyszerű akkordokra épülő U2, amivel nem tudok mit kezdeni. Ráadásul hosszú és unalmas. Az egyetlen pozitívuma a telt hangzás, ahol minden pont úgy szólal meg, hogy halljuk, de ne nyomja el a többi hangszert. Szóval a hangmérnök kap egy ötöst (ötből), a zenekar meg egy hatost – tízből.

B (6)

Dönci

Ugrunk 3 évtizedet, de a klasszikusság nem változik. Miért is változna, három évtized telt el e dal óta szintén. A Killing Bono c. filmet is meg kell néznem egyszer, mert abban hangzik el, hogy micsoda hazugság, hiszen rég megtalálta, amit keresett. De ahogy már írtam korábban, nyilván Lukács Laci is tudja '89 óta, hogy mitől legyen jókedve. Mindenesetre The Edge gitárjátékában nem csalódunk, a rádióbarátság meg gyönyörködtet. Erős nyolcas lesz ez is.

A- (8)

Dönci

És akkor folytatódnak a klasszikus rock 'n' rollok az '50-es évekből. Valószínűleg ebből az időszakból elég lett volna 20-30 nóta az 500-as listára. Ez utóbbi három-négy helyezése szerintem egészen megérdemelt. Ebbe se nagyon lehet belekötni. Ahogy az előzőek fölött sem járt el az idő, úgy ez is még mindenkit táncra perdít a mai napig.

A- (8)

Lepa

Érdekes, '56-ban lett felvéve a nóta, de kiadásra már csak 1958-ban került. Hol hevert a felvétel bő egy éven át? Majd utánaolvasok, mert ez több mint érdekes egy olyan korban, amikor szinte még csak kislemezek voltak, és nem voltak túl hosszú utómunkálatok a stúdióban. Ami a zenét illeti: egy igazán vad, táncolós, de mégiscsak alapvető rakendroll, ami összetéveszthetetlenül ötvenes évekbeli. Nem tudok jobbat adni rá, mint amit.

B+ (7)

Lepa

Továbbra is a hőskorban vagyunk, immár három helyezés óta időutazunk az 50-es évekbe. Viszont ez a szám jobb, mint a Lewis-féle, inklább a Roll Over Beethovennel van egy szinten – ismertség és minőség szempontjából is egyébként. Nem kevesen fel is dolgozták később, szóval nem kérdéses, hogy alapvető. Ráadásul ez '55-ös, szóval visszafelé haladunk az időben. Erre megint adok egy jobb értékelést, mert tényleg nagyon fontos szám, de remélem, holnap valami újabb cucc jön. Perkinsnek pedig minden tiszteletem.

B+ (7)

Dönci

Erről meg világ életemben azt hittem, hogy Elvis-dal. Mármint, hogy Elvisé az eredeti. Így múlik el a világ dicsősége. :D Elvis javára legyen írva, hogy az ő előadásában lendületesebb lett. De nyilván jól megírt felvételről van szó. Most már értem, miért vitatkoztak a Mystery Trainben arról, hogy Elvis vagy Carl Perkins. :) Amúgy ez is magas pontot érő rock 'n' roll.

A- (8)

Dönci

Hát igen, egymást követik a legendás dalok. Erre is nagyon király lehet(ett) táncolni. Ráadásul a jódliba hajló refrén pedig nagyon kellems ízt ad az egésznek. Midnenképp magas pozíciót és listás helyet érdemel.

A- (8)

Lepa

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: A 104. HELYEZETT MÚLT HÉTEN KIMARADT, BIZTOS SOKAN ÉSZREVETTÉTEK. MOST EZT PÓTOLJUK, ELNÉZÉST A KELLEMETLENSÉGÉRT.

Dönci

Ezt is ismerem. Csak a címét és az előadóját nem tudtam soha. Nyilván a saját szegénységem bizonyítványa mindez. Azt hiszem, ehhez ennyit tudnék hozzátenni. Elmúlt a háttérben.

B (6)

Lepa

A Stevie Wondertől már megszokott fura orgonahangokkal megspékelt soult kapjuk. Ezektől a kis szintis prüntyögésektől mindig egy kicsit életvidámabb, változatosabb lesz a nóta a többi hasonló stílusúnál – és ez jó. Az ének is kiváló. Ez most bejön, tudnék rá táncolni 1-2 Bailey's után.

A- (8) 

Dönci

Ez megint örök klasszikus, és nem csak a gombafejűek feldolgozása miatt (bár az a verzió nekem ebből a Berry-dalból is jobban tetszik). Chuck Berry azért meg tudta őrjíteni a népet ezekkel a rock 'n' roll-számokkal. Ügyes húzása van, teljesen megfelel a kor elvárásainak. Már ha az volt az elvárás, hogy bulizzon a nép. :)

A- (8)

Lepa

Egy kétségtelenül nagy hatású, meghatározó rock&roll-szám. Nem lehet nem beindulni tőle: legszívesebben felállnék az asztalra, és ott ropnám. Mindezt úgy, hogy kortársaihoz hasonlóan nem lép ki a műfaj diktálta (elég szűkös) keretek közül. Egyedül a gitárszólóban szabad mutatni egy kis virtuozitást, szabadelvűséget. És milyen jól jön az a szóló! Ami meg külön dicséretes, hogy nincs elnyújtva a szám, pont annyi, amennyi még üt.

A- (8)