Lepa

Jó szomorúan kezdődik, de azért egy idő után átmegy egy ritmusos, táncolható soulnótába. Egyszerűsége ellenére nem érzem sem monotonnak, sem butának, mindenből van benne mértékkel – a fúvósok is sokat segítenek a megfelelő hangulatban. Al Greentől voltak már sokkal rosszabbak is, az biztos. Csak a hossza van eltúlozva, meg a címadó sor ismételgetése.

B+ (7)

Dönci

Az öreg Al Green, mindig megpróbálja ágyba vinni a hallgatót. :) Tud amúgy énekelni, és igazából hangulatos ez a szám is. Nem nagyon lehet belekötni, de talán ajnározni sem érdemes. Kellemes kis cucc, ami hozza a standard hetest, de a top 100-ba azért semmiképp nem tenném.

B+ (7)

Dönci

Hát persze, hogy a gitározásból egyből felismeri mindenki ezt is. Rengeteg filmben is szerepelt betétdalként, és akkor sem tudtam, hogy ezt a „Kredenc” játssza. Ahhoz képest, hogy milyen híres, elég rövid. :) De lehet, hogy ha hosszabb lenne, azt érezném, túlzásba vitték. Van húzása, van töke is, úgyhogy kap ez is egy 10-est.

A+ (10)

Lepa

Maradunk '69-ben, és a korszaknak megfelelően elég vad rockdalt kapunk, legalábbis a CCR-nek vannak sokkal lazább, lightosabb nótái is. Éppen ezért nekem ez most bejön, a tingli-tanglibb dalaikat nem annyira kedvelem. Sok vizet azért nem zavar a rocktörténelemben, mai füllel egy átlagos country-rock nótává degradálódott (bár itt még a countryt se annyira érezni, mint máskor). De azért anno üthetett. Amúgy elég hamar véget ér.

B+ (7)

Lepa

Na, ennek a számnak a szerepeltetése viszont teljesen jogos. Annak ellenére, hogy végtelenül egyszerű alapokra épül, valahogy tökéletesen működik, és ráadásul megjegyezhető is. Külön poén a kórusénekkel kezdés, na meg a szöveg is jól szuperál. Azért vannak jó Stones-számok, ezt játszhatták volna a vizes VB megnyitóján – ha jöttek volna. :)

A (9)

Dönci

Ó, ez a kórus az elején. Fergetegesen zseniális. Valószínűleg még percekig elhallgatnám őket. De azért a dal többi részét sem kell félteni. Ez az egyik legjobb szövegű nóta, és nem csak a zenekar történetét tekintve. Ráadásul egy pillanatig sem válik unalmassá, hiába 7 és fél perces. Kap is egy figyelemre méltó 10-est. Vajon hányadik helyen köt ki az én listámon?

A+ (10)

Dönci

Itt már a kaparászásból hallani, hogy komoly gitározásra készülhetünk. És nem csalódunk, Jimi szétszólózza ezt a számot is. Mondjuk ez kevéssé meglepő talán. Azt hiszem, ezt hívják pszichedelikus bluesnak. Mindenképp figyelmet érdemlő felvételről beszélünk.

A- (8)

Lepa

Kezdek összezavarodni a címekkel, hogy most akkor Chile vagy Child van benne? És nem csoda: még külön wiki-szócikk is van ennek a számnak a címéről! Amúgy tök jó szám, büntet rendesen a gitár, az adott kor körülményeihez képest meg különösen torz és dögös a hangzása. Minden más is vagy elmegy, vagy stimmel ebben a számban, de persze Jimit a gitárnyűvés miatt szeretjük igazán, abban sose okoz csalódást.

A- (8)

Lepa

Nehéz ezekről a régiekről mindig újat mondani. Annak idején minden nóta egyforma volt – legalábbis a mai fülnek az. Mondjuk ebben például az a kicsit más, hogy vidámabb a végeredmény, mint a hasonló bluesalapokra épülő társainál. Nincs vele nagyobb gond, de nem őrülök meg tőle annyira, hogy utánanézzek Gene Vincent további munkásságának.

B (6)

Dönci

Hű, ezt is ismerem. És nem az első alkalom, hogy ezt írom valamiről, ami az '50-es években volt. Viszont azért ennyire előre nem sorolnám a listán. Hangulatos, a szóló se rossz, de valahogy azért mégis inkább nosztalgikus, semmit időt álló hangulatú. Egy hetest azért ér.

B+ (7)

Dönci

Jé, még soha nem hallottam a „relight my fire” beéneklést a dal elején eddig. Nem mellesleg az egyik kedvenc diszkószámomról beszélünk. A riff és a refrén vokáljai mindent elmondanak helyettem is. :) Nagy királyság ez a szám. Valamiért nem tudom megunni (ez nyilván perverzió). A furán, kicsit akusztikusra, kicsit visszhangosra torzított gitárszóló is jóféle. Kap egy izmos nyolcast ez is.

A+ (8)

Lepa

Ez a szám olyan olyan, mint a címe: forró. Lehet, hogy prekoncepció a cím alapján, de valamiért tényleg az érzékiség jut az ember eszébe ezekről a késő 70-es, korai 80-as diszkószámokról. Ez rendben is van, hiszen mi másra lennének jók a diszkószámok, mint a forró éjszakák háttérzenéjéül szolgálni a klubban? Ugyanakkor kicsit idejétmúlt a hangzás ebben a számban, és amúgy se érzem úttörőnek már a saját korszakában sem.

B+ (7)

Lepa

Aranyos onnantól kezdve, hogy halkan beúszik a fúvós a jól megszokott lágy, kétszólamú ének alá. A lalalázás pedig eszebe juttatja, hogy ismerem már régóta ezt a számot, csak a versszak nem rémlett. Nem rossz egyáltalán, a „la-la-la” tényleg határeset, de ebbe a dalba valahogy illik. És nagyon szép a dallama végig.

A (9)

Dönci

Ezek az arcok is értettek a vokálharmóniák kiaknázásához. Az a fúvós meg milyen jó már a háttérben. Aztán a refrénes lálázás is nagyon durván királyság. Hogyhogy nem emlékszem korábbról erre a számra? Aztán doromb is van benne, jól hallom? Hát ez egyre jobb lesz minden perccel. A vonósok és a gyorsulás elég kísérteties. Kap egy kilencest mindenképp.

A (9)

Dönci

Na, ez kiemelkedő. Jó a szöveg, erre a fátyolos énekhangra meg mindenképpen felkapja a fejét az ember. Kíváncsi vagyok, mik lesznek az első 100-ban, ha ez mondjuk nem jutott be (vicces lesz, ha nálam se jut be, bár volt már arra példa, hogy lejjebb került valami a listán, mint számítottam rá). A szájharmonika is jóféle. Nagyon sokat nem tudok áradozni erről (a szóló is jó), úgyhogy kap egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

Lehet, hogy elfogult vagyok Dylannel kapcsolatban, ráadásul ez az egyik első szám, amit megismertem és igazán megszerettem tőle – de szerintem tőlem akkor is 10-est kapna, ha nem ő adná elő (de pont így hangzana az énekhang természetesen). :) Nem mintha világot váltana a maga 4 akkordjával, de nem lehet nem átérezni a szépségét. Legalábbis én nem tudok elmenni mellette, pedig már sokszor hallottam.*

A+ (10)

*Szokás szerint csak élő verzió van a YouTube-on, stúdióváltozat nincs. Mindegy, ez is királyos.

Lepa

Ismét visszamegyünk ha nem is az őskorba, de a hőskorba. A hangzás egy gyakorlott fül számára egyértelműen 50-es, jó csupasz a mai zenékhez képest. Főleg a dobok minimálisak, olyan, minhta valaki egy vödrön meg egy papírdobozon dobolna, cinek sehol. Hangulatos darab, de mai füllel hálószobai demónak menne csak el, a zenei értékeit/érdemeit tekintve pedig túlhaladott. Rossznak azért nem rossz, de egy mai tininek nehéz lenne megmagyarázni, mi volt anno nagy szám az ilyenekben.

B+ (7)

Dönci

Hű, hányan használták ezt a dallamot Buddy Holly óta? Érthető módon, mert egyszerű, és beeszi magát az ember fülébe. Ráadásul erre a folyamatos kiállások fenntartják az érdeklődést. Ez tényleg jó szám, de ez is olyan, amit magamtól nem tennék be. De nem is kapcsolnám ki. Ez is hetes lesz. Most már jó lenne valami kiemelkedőt hallani.

B+ (7)

Dönci