Lepa

Az azért érdekes, hogy a feldolgozás előrébb végzett a listán, mint az eredeti – nem azért, mert mindig az eredetik a jobbak, hanem azért, mert Dylan jellegzetes kántálása helyett itt egy nyálas, tingli-tangli énekhangot és hangszerelést kapunk. Viszont állítólag Bob bácsinak tetszett, mert rádöbbentette a Byrds, hogy mennyivel többet ki lehet(ne) hozni a számaiból, és nem muszáj mindig csak akusztikus gitárt meg szájharmonikát használni. Ha emiatt lett egyre jobb zenész Dylan, ám legyen. Akkor se tud jobban tetszeni, mint a klasszikus eredeti.

B+ (7)

Dönci

Azt is kevéssé értem, miért kell egy dalból több verzió erre a listára. Ez már legalább a harmadik eset, hogy megtörténik. Ráadásul helyezésben ennyire közel egymáshoz. Értem én, hogy Dylan jó számot írt, de miért gondolták szerkesztők, hogy ez a verzió jobb, mint az? Mindegy. Jó szám, de nem jobb az eredetinél. Sokat azért nem ront rajta.

B+ (7)

Dönci

Ez meg az eleje alapján akár The Doors is lehetne. Egészen addig, amíg be nem lép az ének. Nem tudom, miért nem emlékszem erre a számra, elégéé tetszik. Jók a vonósok, jók a fúvósok, Marvin pedig végre nem arról énekel, hogy szeretne ágyba vinni valakit, hanem arról, hogy már nem visz ágyba senkit. :)

A- (8)

Lepa

A számot már korábban megírták, és nem ez az eredeti verzió, hanem egy '66-os – viszont illik Marvin Gaye-hez a hangulata, az biztos. Vicces egyébként, hogy akkoriban 1-2 éven belül újra feldolgozták egymás számait az előadók. Szóval nemcsak ma élünk olyan napokat, amikor úgy tűnik, mindenki folyton csak feldolgozza a múlt nagy sikereit. A zenét illetően nem sok okosat tudok írni, elmegy, de Marvin bácsinak is vannak jobb dalai.

B+ (7)

Lepa

Megint egy klasszikus ötvenhatos nóta, bár ez inkább soul, mint rock and roll. Én amúgy eléggé szeretem, bár sablonos az akkordmenet, és végtelenül egyszerű az egész. De jóleső érzés meghallgatni akármikor – igaz, nem tudom, ez mivel magyarázható. Van benne egy kis X faktor.

B+ (7)

Dönci

Hát, nem is tudom, mit írjak erről. Aranyos felvétel, csak eléggé idejétmúlt. Ráadásul nem is hangzik annyira eredetinek. Viszont nem zavar a háttérben egyáltalán. És nem túl hosszú.

B (6)

Dönci

Híres riff, híres dal, rengeteg filmben betét volt. Jó szám amúgy, csak ez is nyilván túljátszott. És ezen érződik is. Viszont kifejezetten hatásos volt korában. Jó a torzítás a gitárokon, egészen modern. Nem mondaná meg az ember, hogy több mint 50 éves felvételről beszélünk. Nyolc pontot simán hoz.

A- (8)

Lepa

Sorjában a harmadik 10-es értékelésű szám lesz ez, ugyanis én ezt a dalt is tökéletesnek tartom. Amit igazán szeretni lehet (és kell) benne, az a nagyon vagány gitárhangzás, korához képest rendesen szét van tortzítva (ha jól emlékszem, a Kinks volt az a zenekar, amelyik élen járt a különböző torzított gitárhangzások kikísérletezésében – akkor még nem volt torzítópedál, csak föl kellett csavarni tökig a hangerőt). Persze a hangzás mellett is vannak zenei érdemei a dalnak, leginkább a ritmusossága és az alaphangulata. Egy igazi klasszikus rocknóta a korai időkből.

A+ (10)

Lepa

Dönci

Nagyszerű felvétel, klasszikus hangszerelés, aminek témáját Leonard Cohen és Puff Daddy is lenyúlta. Vicces, hogy ezt is sokat szerelmes dalnak gondolják, pedig szakítós. Hát, ez már csak ilyen, az I Will Always Love You is megtévesztett sok mindenkit. Szóval ott tartottam, hogy a szöveg jó, a basszus király, Sting hangjában pedig nem csalódhatunk. Kap is egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb, de leginkább utóbb szerepelni fog ez a szám is. Az első pár hangról felismerhető, és a fél világ ismeri. Annak ellenére, hogy egy tipikus szerelmes nóta szövegileg, és zeneileg sem tör ki a nyolcvanas popzenék közül, mégis tökéletesen össze van rakva, ez tagadhatatlan. És van egy kis szomorkás éle is, ami csak növeli az értékét.

A+ (10)

Lepa

Megint a régi soulslágereknél lyukadunk ki, és szokás szerint nem sok értelmeset tudok hozzátenni – hallgassa meg mindenki, és döntse el ki-ki magának, hogy tényleg ez-e a világ 85. legjobb száma. Szerintem erősen túlzó a helyezése.

B- (5)

Dönci

Ezt a számot szeretem, akármilyen nyálas és tucatdarab. Ezt a szeretetet tekintve valószínűleg a C.R.A.Z.Y. című filmnek sokat köszönhet ez a szám is. Ha objektíven akarom értékelni, nincs benne sok (a zongora a háttérben jó azért). Egy jóindulatú hetest adok neki.

B+ (7)

Dönci

Jó kis szájharmonikaszólóval nyitunk. Alatta a zongora is hangulatos, és egyébként csak a zongorát hallgatva akár Meat Loaf is lehetne. De aztán belép a többi hangszer, és teljes lesz a hangzásvilág. Nem tudom rá azt mondani, hogy nem egy jól megírt felvétel. Ugyanakkor azt sem feltétlenül mondom, hogy feltenném magamtól, viszont nagyon jó érzés hallgatni. Furcsa egy élmény. :) De a jóféle furcsát értem alatta.

A- (8)

Lepa

Bruce bácsi repertoárjából egy jó régi nóta következik. Szerencsére itt még nem jelenik meg a 80-as évekbeli hangzás (pl. a túlontúl puffogó pergődobok). Éppen ezért jó is, a szájharmonika a szám elején pedig a folkosabb számait is eszünkbe juttatja. A jó hangulat végig megmarad, kap egy eggyel jobb értékelést a Ring of Fire-nél.

A- (8)

Lepa

Egy évet visszalépünk az időben, de az én ízlésem szerint sokkal érettebb dalt kapunk – akkor is, ha nincs benne sok akkord, meglepő dallam vagy egyéb nagy újítás. Hangulatra meg pláne sokkal jobban bejön. Mai füllel lágy, akkoriban ez egész vagány volt, és persze Johnny Cash mély, érces hangja egyedivé varázsolja. Más előadótól lehet, hogy kevésbé tetszene.

B+ (7)

Dönci

Ó, egy klasszikus felvétel egy ő tollából és egy férfi szájából. Mennyire hangulatosak egyébként egy a spanyolos trombita meg a karibi dobok. Igazából a szövege is nagyon jó szerintem. Szóval ez kap egy kilencest.

A (9)

Dönci

Ezt is hallottam már párszor, viszont szerintem ez tipikusan háttérzenének való. Se nem bulizós, se nem depresszív, csak olyan semmilyen. Közepesen jó semmilyen.

B (6)

Lepa

Aranyosnak ez is aranyos, de nem emelkedik ki a hatvanas első felének hasonló nótái közül. Táncikálni (inkább lassúzni) lehet rá, meg filmbe elmenne háttérzenének, de magamtól sose jutna eszembe ilyet hallgatni. És sajnos a három perc alatti játékidő ellenére is elnyújtottnak érzem, azaz elunom magam a végére.

B (6)