Dönci
Ez is egy olyan emblematikus felvétel, ami nemcsak egy lemez, de egy életforma és egy (zenei) stílus felütését is jelenti. Ilyen gitárpop manapság nem nagyon akad. És mindez a tudatlanság és az ösztönösség vizeiről csordogál. Mondjuk a mai napig nem sikerült megfejtenem, miről szól ez a szöveg, de inkább érzi, mint tudja az ember. Vagy csak én vagyok buta. Vita nélküli 10-es.
A+ (10)
Lepa
Ó, ez még nem is volt? Mondjuk akár még feljebb is lehetne. Az tény, hogy korszakalkotó – és nagy szám ez egy 3 akkordos nótától! Persze mai füllel ez se egy nagy dobás már, egy tininek nagyon nehéz lenne elmagyarázni a jelentőségét. A tegnapi U2 tökéletes ellentéte: a hangzás rossz, íve nincs, a szöveg ismétli magát, az énekhang távolról se profi – de nem is sorolom tovább, mert a végén még nem adnék rá maximális értékelést!
A+ (10)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.