Dönci

Ilyen hangulatú Joni Mitchell-számokra nem is emlékszem. Pedig eléggé jó. Tiszta filmzene. Morricone írt hasonlót annak idején Az óceánjáró zongorista legendájához. Nagyon nagy királyság, teljesen magával ragad. A fúvósok is isteniek. Nagyon tetszik ez a szám, bár valahogy nekem nem popzene. Nem ide sorolnám. De mivel tetszett, ez is kap egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

Hmm, ez az első 10-20 másodperce után is nagyon komolynak, súlyosnak és jelentősnek érződő szám. Nem egy könnyed popdal, de nem olyan értelemben nehéz, mint a metál, hanem egyszerűen érződik, hogy beleadtak apait-anyait. Szövege is jó hosszú. (miközben ezt írom, elbizonytalanodok, hogy amit hallgatok, az sokkal későbbi verzió, a Both Sides Now albumról származik. Az eredeti, '67-es verziót nem nagyon találom sehol. Na mindegy, az előadó ugyanaz, lehet, hogy pont erre a verzióra gondoltak a lista összeállítói). Tetszik ez a szimfonikus hangszerelés, méghozzá nagyon. Valami komoly film végefőcíme alatt mehetne. (Végül meghallgattam valami akusztikus verziót is, lehet, hogy az az eredeti.)

A (9)