Dönci

A Travis (a hallgatásig) legutolsó lemezével válaszolt a kritikusoknak és a rádióknak, akik mindig 3-4 perc körüli slágereket vártak. Gyakorlatilag az utolsó dal kivételével mindegyik ilyen. Rövid, velős, táncolható, mégis sokszor eléggé csípős szövegekkel bír (pl. Paralysed). Az Idlewild női vokálja Josephine Oniyamától utánozhatatlanul nagy királyság. A kedvencem mégis a 3 Miles High, hiszen az megmutatja, miben igazán jó a Travis: szerethető, hangulatos, szívmelengető felvételek előadásában. Valahogy annyira ömlik a pozitivitás ebből a zenekarból, hogy nem is értem, miért nem szereti mindenki. Szóval szeresse őket mindenki! Most! :)

Ha csak egy számra van időd: 3 Miles High

Lepa

A brit lityi-lötyi gitárzene királya, a Travis ismét visszatért a listánkra, ezúttal a 2016-os albumával. Habár nagyon nagy meglepetések nincsenek rajta, de végig (tényleg az utolsó számig) egy nagyon összeszedett, egységes színvonalú és nem utolsósorban slágeres lemezt hallhatunk. A hangulat elég laza és egész vidám, legalábbis nincs nagyon nyoma annak a búskomorságnak, ami például az Ode to J. Smith-t vagy a 12 Memoriest időnként jellemezte. Ami egy kicsit kilóg a furcsa ritmusú szöveg miatt, az pont a címadó szám, illetve a női vokálok miatt az Idlewild – ismerkedésre én az előbbit javasolnám.

Ha csak egy számra van időd: Everything at Once