Lepa

Volt már pár olyan lemez a listán, ami a lassabb, merengősebb fajta britpopot képviseli, de tagadhatatlan, hogy a Travis is ott van a legjobbak között ebben a műfajban. Egyszerre tud befogadható, sőt slágeres lenni, de nem elmenni semmiféle nyáladzás irányába. Sorolhatnám a hasonló zenekarokat (Coldplay, Keane), de igazából mindegyik versenyzőben megvan annyi egyediség, hogy ne keverjük őket össze. Az album egyben fogyasztandó, mert bele kell rázódni a fílingjébe, de a rohanósoknak a Beautiful Occupationt javaslom, mert a borongósabb hangulata ellenére mégis egyértelmű rádiósláger, ráadásul nagyon jó kis többszólamú vokálrészek vannak benne.

Ha csak egy számra van időd: The Beautiful Occupation

Dönci

Rengeteget hallgattam ezt az albumot. És mindig azt éreztem, amikor ezt hallgattam, hogy kevés olyan zenekar van, akit ennyire jól esik hallgatni. Még a negatív számokon is átsugárzik az életszeretet, és mégsem csöpög az egész. Egyszerűen egy kiváló gitárlemez. Sok mindenért lehet szeretni: a Quicksand unalomba forduló „yeah, yeah, yeah” vokáljaiért, a Peace the Fuck Out dalcímért, a visszhangzásra rájátszó „I'd be somewhere else. Where else?” sorért, vagy azért, mert az utolsó tracket eldugták a 11. dal után a CD-n. És persze a Re-Offender videója is megér egy misét. A Paperclips effektjei egyébként egészen olyanok, amilyenek a Beatles Revolverén is szerepelhettek volna. A néhol kicsit kísérletezősebb hangzás (pl. Walking Down the Hill) és a nem túl gyors tempó miatt főleg őszi délutánokra javaslom a teljes lemezt.

Ha csak egy számra van időd: Somewhere Else