Lepa

Már a közönség fújolása miatt érdemes volt meghallgatni a lemez elején. Vajon kiket fújolnak?* Az Every Day I Have the Blues nem rossz, de nem is kiemelkedő. A How Blues Can You Get már sokkal jobb. Hát igen – nem semmi, ahogy gitározik az ürge. A Worry, Worry is jó. Az is tetszik, hogy nagyon együtt él a koncerttel a közönség, közben is oválnak. A Sweet Sixteen is királyos. Amúgy első hallásra azért nagyon hasonlók ezek a blues számok – hiába, ilyet se sűrűn hallgatok magamtól. A végére nagy dobást várok. Inkább rádiósláger, mint világmegváltás (azért jó). Végig jó a színvonal, rövid a koncert, de a jelenlevőknek életfogytig tartó élmény lehetett! :) (Azért nem cserélnék velük.)

*Mint utólag kiderült, a közönség akkor fújol, amikor bemutatják a helyi seriffet a felvezető konferanszban.

A- (8)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Király kis blues volt, hangulatos, frankó. Megtudtam, hogy a Sweet Sixteen kifejezés valószínűleg B.B. King találmánya. Ér egy nyolcast.

A- (8)

Virgin Listener Achievement; Pedálember Achievement