Dönci
Na, egy kis country-blues. Egyébként nem rossz az első szám, kíváncsi vagyok, megunom-e a lemez végére. :D Mondjuk nem tudom megítélni, mennyire számított újítónak a maga korában ez a lemez, de ma hallgatva nem tűnik többnek egy korrekt country-blues albumnál. Bár talán inkább blues, mint country (legalábbis a fúvósok ezt erősítik). A Too Long at the Fair az, ami első hallásra kiemelkedik számomra (tipikus A oldal befejező szám egyébként – bár, mivel a 6. szám a 10-ből, lehet, hogy a B oldal eljére került, ami koncepció szempontjából semmiképpen sem támogatandó :D). A You Got to Know How elég uncsi. Vagy a lemez fárad el a végére, vagy én a lemeztől. Egyik sem túl jó hír. Az utolsó szám fog dönteni a hatos és a hetes között. Hatost kap, mert azt a dalt is hosszúnak érzem.
B (6)
Full Virgin Listener Achievement
Lepa
Tudtam, hogy valami countryszerűség lesz! De egész jól meg van hangszerelve. A Nothing Seems to Matter már nem annyira countrys, egy balladácska, nem olyan rossz. Az első három szám mind tetszik, a negyedik uncsibb. A Love Me Like A Man is jó kis bluesnóta. Utána kicsit érdektelenebb nóták jönnek, top-heavy az album. Vagy csak a stílus olyan, amit hamar megunok. A You Told Me Baby végi jammelés valamelyest javít, de a lemez második fele így is sokkal unalmasabb, mint az első.
B+ (7)
Full Virgin Listener Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.