Dönci
Hű, de nagyon nyolcvanas évek. Az I Can Give You More zongorája tetszik. A That's a Lie rendesen uncsi. Na, vége is. Ér egy ötöst, mert nem zavart a háttérben, de magamtól sosem tenném be.
B- (5)
Lepa
Az első 3 szám alapján zeneileg nem sok meglepetés lesz ebben: szép szóval „letisztult", de pontosabban fogalmazva egyszerűen üres, monoton és minimalista hip-hopról van szó. Kísérletezési hajlam nincs. Néhány szám (I Can Give You More) annyira minimál a kidolgozottság és a hangzás szintjén is, hogy demónak hinném. A Dangerous végén dögunalmas instrumentális rész van. A Rock the Bells az első vagányabb, kicsit Beastie Boys-os. Meg az I Need a Beat elején jól van megvagdosva a rappelés. A That's a Lie-nak a szövege is gagyi a zenei aláfestésen felül. Ez az album végig uncsi; lehet, hogy régen úttörő volt, de fogalmam sincs, miért került erre a listára. Rekordmélység. D'Angelo legalább tudott énekelni.
C (3)
Terrible First Date Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.