Lepa

Az Ain't Got You királyos kezdés. Az utána jövő se rossz, de a hangzás tipikusan 80-as (ami nem jó). Az All That Heaven... már uncsibb, a Spare Parts vagánysága jó felüdülés utána. A Cautious Man a nyálasság határát súroló, de még elfogadható ballada. Utána a Two Faces az első, ami tetszik, de az tényleg jó. A Brilliant Disguise is elmegy. A két utolsó szám kicsit nyál. Összességében nem rossz album, de nekem túlzottan nyolcvanas és nyálas néhol, a szintihangzás se a kedvencem. Biztos nem ez Bruce legjobb albuma – erős hatos.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Az Ain't Got You a maga minimalista hangszerelésével tetszik. Viszont ezután valami pörgőset választottam volna. De a Tougher Than the Rest sem rossz egyáltalán. A Spare Parts annyira nem jön be, bár a háttérben nem rossz. De az már erősen countryhatású. A címadó dal gitárnyúzása tetszik, viszont a sok középtempóval óhatatlanul unalmassá válik a lemez. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszak a számok, inkább azt, hogy valószínűleg koncerten jobban működnek, amikor nem egymás után hallgatja őket az ember. A Two Faces király, sőt a Brilliant Disguise is. A One Step Up is jó. Lehet, hogy bottom-heavy lesz? A When You're Alone is hangulatos, bár a refrénből kitűnik, hogy őt sem tanították meg arra, hogy ne definiáljon valamit önmagával. :D A Valentines Day elsőre erős közepes. Mindenesetre szerintem ér egy nyolcast a hibái ellenére. Grower potenciált is érzek benne. Lehet, hogy még hallgatni fogom később...

A- (8)

Virgin Listener Achievement