Lepa

Az első szám kifejezetten szörnyű, szerintem ez poént csinál a zenéből. Direkt hamis, disszonáns stb. Elég avantgárd. Szörnyűsége ellenére mégis egyben vicces is. A Memories egy hajszálnyival több harmóniát tartalmaz. A Swan Lake megint alámerül az abszurditás feneketlen tengerébe. A Poptones bűnhosszú, de pont a hossza segít elmerülni benne. Eddig talán a legjobb szám. A Careering pedig valami sirályrikoltással kezdődik. Tele van a lemez szokatlan effektekkel. A No Birds pedig a mélypont. A Socialist meg tiszta diszkó. A vége felé lévő számok is fáraszanak. Érdekes album: egyedi, meg minden, de néhol kifejezetten idegesítő, és a kiemelkedő pontok se katartikus élményt jelentenek, csak megkönnyebbülést. Nem hallgatnám sűrűn. Nagyon nehéz értékelnem, mert a stílusán belül biztos egyedi meg értékes, de szörnyű a stílusa.

C+ (4)

Dönci

Az első szám bejön. Tiszta Joy Division, csak szinti nélkül. A 2. is rendben van. A Swan Lake is derekas. Mondjuk az énekdallam nem olyan kifinomult egyik esetben sem. Egyébként a Swan Lake zenei motívumai miatt szerintem mindenki bukta a virginséget. :D A Careering monotonabbnak tűnik a többinél. A Graveyard is tetszik. A Bad Baby gáz. Aztán is gáz számok jönnek. A Radio 4 jó zárlat a végén, az megint tetszik. Ingadozó teljesítménye miatt kap egy gyenge hetest.

B+ (7)