Lepa
A Tweedle Dee egyből jó. A Mississippi is királyos. A Summer Days elsőre tipikus, átlagos rockabilly, nem olyan nagy szám, se az utána levő. A Lonesome Day Blues királyos blues-szám. A Floater se rossz, elég sok a bluesos hatás az albumon. A High Water pedig a régi Dylant idézi (vicces, hogy 40 év alatt semmit se változott a hangja). Nem csökken a színvonal a vége felé sem, a Po' Boy is király például. A Cry A While pedig az egyik legjobb az albumon első hallásra. A Sugar Baby tipikus záró, jó a hangulata, nem ront. Nem is volt kifejezetten gyenge szám az albumon, kap egy gyenge 8-ast. Nem ismertem amúgy egyet sem (igaz csak pár éves) Dylan-rajongó létemre. (Most látom amúgy, elég érdekes dátumon jött ki: Release Date September 11, 2001.)
A- (8)
Virgin Listener Achievement; Pedálember Achievement; Similar Taste Achievement
Dönci
Hoppá, egy szerencsétlenül időzített megjelenés. Az első szám amúgy király. A Mississippi is derekas. A Summer Days annyira nem feküdt, de a Bye and Bye nem rossz. A Lonesome Day Blues király, de valahogy ismerős. Lehet, hogy csak a klasszikus bluesalap miatt. Mindenesetre nem adok Virgint magamnak. Hű, a Moonlight talán a legjobb szám eddig a lemezen. A végére kicsit egybefolynak a számok. Vagy nem tudom, de kicsit hosszúnak érzem. A Sugar Baby megint jó. Igazából ér ez is egy nyolcast, főleg azért, mert talán van benne grower potenciál.
A- (8)
Similar Taste Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.