2015. április 24. 12:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

387. Jackson Browne – The Pretender (1976)

jacksonbrowne_pretender300x300.jpg

 

Lepa

Az előző albuma tetszett, kíváncsi leszek erre, elvileg későbbi, tehát jobb. :) Jó is ez a The Fuse. A második kicsit uncsibb, ha ilyen tempójú lesz az egész album, lehet, hogy unni fogom. A Linda Paloma hawaii hangulata, hangszerelése nem rossz (azért nem kiemelkedő). Here Come Those Tears Again kicsit túl nyál, de azért ügyes. Aztán a Daddy's Tune a következő jó szám. Micsoda mondat a következő számban: „I don't know what love has to do with happiness". :) A záró szám fogja eldönteni, hatos vagy hetes, mert most annyira nem fog meg, mint múltkor, de igényes. Hát, nem húzza föl – valahogy a For Everyman album sokkal nagyobb hatással volt rám.

B (6)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Milyen jó, dallamos szöveg, hogy „long-distance loneliness". Ezzel az első szám megvett magának. A második számot háttérzenének érzem. Annak viszont kellemes. A Linda Paloma nem valami bika. A Sleep's Dark and Silent Gate egész jó. A címadó szám sem rossz, de 5 pontnál nem ér többet ez a teljesítmény azért.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr577387558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása