Lepa

Az első 20 másodperc után is túl nyálasnak érzem. Az énekhang se segít ezen. A How Bad... már teljesen más stílus. Az I Will Not Go Quietly azért durva Axl Rose-zal (sajnos utánaolvastam, így nem volt meglepetés, de szerintem megismertem volna amúgy is a hangját). Ez az első értékelhető szám. Jó vegyes az album stílusilag. A The Last Worthless Evening megint egy nyálas, tipikus rossz értelemben véve 80-as sláger, egyik fülemen be, másikon ki. A Shangri-La szó mindig pozitív emlékeket vált ki belőlem, Szingapúrban egy ilyen nevű hotelben voltam konferencián. Kb. „földi paradicsomnak" lehetne fordítani. De ez a szám szörnyű. A Little Tin God eleje meg Cure-os hatásokat mutat – 20 másodpercig kb., addig jó. Utána meg egy B-oldalas Bon Jovi-szám is lehetne akár. Szörnyen tele van pakolva az album ezekkel a 80-as csilingelő effektekkel. Hú, de unom végig ezt a lemezt! Nem is szabadott volna ennyi szót vesztegetnem rá.

C (3)

Terrible First Date Achievement

Dönci

Amikor olvastam, hogy Axl Rose fícsöringel a 3. számban, keményebb zenét vártam. Ezt a fajta zenét sem szeretem annyira. Pont a rossz szintialapokat tartották meg, a hangzás/mondanivaló meg szerintem nem értékálló. Szóval lehet, hogy a maga korában jónak számított, de ezt is kétlem. Mindegyik dalt hosszúnak érzem, és mindegyiknek várom a végét. Ha így folytatja, Loretta Lynn társra akad... :D The Last Wothless Evening – ennél sablonosabb nem lehetne? És még több mint a fele visszavan. Mi lesz ebből? Ó, hogy ez az ember nem tudott 2-3 perces számokat írni... A Little Tin God nem rossz, de nem menti meg a lemezt, mert már annyira zavar, hogy ezt kell hallgatnom. Jó is, hogy még Bitlisz is lesz ma...* Nem tudom, ez az ember kivel feküdt le, hogy rákerült erre az 500-as listára. Az utolsó 2-t már szóra sem méltatom.

C- (2)

Terrible First Date Achievement

* Aznap részt vettünk egyfajta Beatles challenge-ben is.