Lepa

CD1: A Ceremony jó szám. Ez még inkább post-punk, mint new wave. Sajnos utána jönnek a szintik ezerrel. A Temptation viszont ennek ellenére tetszik. A túróba, nem gondoltam volna, de valamiért most bejönnek ezek a nyers szintihangzások és dobgépek is (pl. Blue Monday). A Subculture a következő, amire felkapom a fejem. A Shellshock is bejön. Lehet, hogy csak szokni kell ezt a hangzásvilágot. Aztán a Love Triangle se rossz, de egy idő után azért ellaposodik számomra ez a lemez. CD2: Ha jól értem, ez az 1. lemez B-oldalainak gyűjteménye. Az első szám (In a Lonely Place) kellően elborult, tiszta Cure. Aztán a Hurt a következő bejövős. A Lonesome Tonight is tiszta Cure (és jó). A Murder is király. Utána a vége felé megint leül nekem. Megint bajban vagyok, de a rosszabbat adom ezúttal, mert magamtól nem hiszem, hogy bármikor beraknám az ilyen zenét, és nemcsak a hossza miatt. Ugyanakkor vannak rajta egész erős számok is.

B (6)

Dönci

A Ceremony még tiszta Joy Division.  Nem véletlenül. :) Az Everything Gone Green már eléggé más stílus. És király a szám is. A Temptation iszonyat nagy kajmánság. A Blue Monday zseniális. A Confusion is hangulatos, de a többihez képest gyenge. A Thieves Like Us is ügyes. A közepén van egy-két feledhető darab, de a Bizarre Love Triangle és a True Faith fergetegesek. Az In a Lonely Place is jó szám, eléggé elborult. :) Az instrumentális verziók tök jók, a háttérbe különösen. A Lonesome Tonight és a Murder is hangulatos darabok. A 1963 is kiváló. Kap egy nyolcast ez a válogatás.

A- (8)