Dönci

Johnny Cash jó, a Cry! Cry! Cry! okés, a Folsom Prison Blues meg nem véletlenül gigasláger. Carl Perkins is rendben van, és valóban jobb, mint Elvis. :) Fú, az I Walk the Line mekkora szám. Nehogy megnézzem a filmet is ezen felbuzdulva.* A Red Hot mintha kétféle verzióban is fent lenne (de most nincs időm utánajárni :)). Korrajznak mindenképpen ideális ez a válogatás, de egyszerre sok volt. Igazából sok dal ugyanolyan, mint a többi (ebben az érában). Viszont nem volt közte kifejezetten rossz. Kap egy gyenge hatost.

B (6)

Lepa

74 szám? Te jó ég, ez több, mint a Minutemen! Csak azt fogom kiemelni, ami nagyon jó. Harmonica Frank tiszta Dylan-előd. A Southern Jubilee Singers száma is jó. Willie Nix boogie-ja se rossz. Ó, egy durva számcím: I'm Gonna Murder My Baby. A lemez második harmadában elkezdenek ismétlődni a nevek: Presley, Perkins, Lewis, Cash. Utóbbitól jó a Cry! Cry! Cry!. Van persze jó pár klasszikus szám, amit ismerek (Blue Suede Shoes, Down by the Riverside stb.). Összességében talán a Cash-számok tetszettek legjobban, az énekhangja miatt. Az album csak egy hatost kap, mert egyrészt válogatás, másrészt meg így is egy csomó szám elmúlt nyomtalanul.

B (6)

* Ha nem is ezen felbuzdulva, de megnéztem. Jó volt. :)