Lepa

Rengeteg szám.* Csak akkor emelek ki valamit, ha zseniális. Az viszont már az első számon hallatszik, hogy mennyire a folkzenében gyökeredzik az egész angolszász rock n' roll. Hát, mai füllel ezek nagyon hasonló dalok. A Stackalee például nagyon jó, de az is csak egy a sok közül. Az Indian War Whoop hangulata is nagyon bejön. A Saut Crapaud vicces, nemtom, milyen nyelven van. A Judgement is jó Rev. Sister Mary M. Nelson előadásában. Néhány dalon érezni, hogy igazán ősi (Dry Bones pl.). I Woke Up One Morning in May: hát ez kibeb... hamis, a gitár meg az ének is, és ráadásul franciául van. Igazi őspunk. Már csak ezért is megérte. A James Alley Blues viszont elég modern. A Mountaneer's Courtship aranyos. Igazából gond nélkül össze tudnék állítani egy gyönyörű félórás válogatást az anyagból. Csak hát kegyetlen hosszú – nyilván ez nem egy best of, hanem egy teljességre törekvő antológia. Mégse ismertem egy számot se róla. Büszke vagyok, hogy végighallgattam. A maga nemében biztos 10-ből 10-es, nekem 7.

B+ (7)

Virgin Listener Achievement

Dönci

A Henry Lee-vel máris buktam a virginséget. És megvan az is, hogy honnan vette Nick Cave a Stagger Lee nevet (Stackalee). :D Az I Woke Up One Morning in May meg franciául van. :O A Bob Lee Junior Bluesban mintha egy kecske énekelne. :D Nem gondoltam, hogy egyszer ennyi countryt fogok hallgatni egyhuzamban. Nem az én zeném, de kevés volt, ami zavart. Viszont mennyiségileg sok. Kap egy négyest.

C+ (4)

*252 perces a lemez