Lepa

A Just Like Honey jó kezdés, és valahonnan ismerem is, de szerintem feldolgozásból. Aztán durvulnak. Sajnos a hangzás elég szörnyű, de a számok elmennek. A The Hardest Walk is jó. A Taste of Cindy (nem Candy!) is. Sajnos a hangzás egyre jobban idegesít, a gitár „porszívósabb" hangzású, mint az első Smafu-demón. A Some Candy Talking ('86-os extra track) is jó, a lassabbak tetszenek jobban az albumon. A Never Understand is jó. A Sowing Seeds is királyos (mert lassú). :) Az It's So Hard elég nagy szenvedés a lemez végén. Összességében nagyon sok a jó szám, de pontlevonást kell alkalmaznom a néhol idegesítően rossz hangzásért (ami ha koncepció, akkor nagyon rossz koncepció).

B+ (7)

Pedálgyerek Achievement (Just Like Honey; The Hardest Walk; Cut Dead; Taste of Cindy; Some Candy Talking; Never Understand; Sowing Seeds)

Dönci

Az első szám témája ismerős, szóval nem leszek semmilyen virgin. Mellesleg tetszik is. Fú, a The Living End is király. A 3. és 4. szám is dögös. A Cut Dead is zseniális. Miért nem ismerem ezt a lemezt? Azt hiszem, ilyen lett volna a Joy Division, ha Ian Curtis él még ekkor. Az In a Hole széttorzított effektjei mennyire kiválóak (ráadásul megidézi szövegében is a Heart and Soul c. JD-nótát). Az Inside Me basszusa is egy az egyben JD. Hm, elég jó lemez volt, viszont a JD-hatás miatt „csak" 9 pontot kap, nem 10-et.

A (9)