2015. szeptember 15. 02:43 - Az 500 legjobb album 2 arca

243. Ornette Coleman – The Shape of Jazz to Come (1959)

ornette-coleman-the-shape-of-jazz-to-come-1959.jpg

Lepa

Sose értettem, szöveg nélküli jazzszámoknál hogyan történik a címválasztás. Miért pont „Lonely Woman”? Vagy „Eventually”? Amúgy jó kis virtuóz zene. Ez az a fajta jazz, amit szívesen hallgatok, bár inkább csak háttérbe. Hallatszik a zsenialitás, 1959-ben ez valami kirobbanóan innovatív dolog lehetett. Gondolom. Mint a RefusedThe Shape of Punk to Come” c. albuma majd' fél évszázaddal később. :)

A- (8)

One Night Stand Achievement

Dönci

Nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára ennyire klasszikus jazzt. Most így hirtelen csak a Lost Highway filmzenéje jut eszembe. Meg David Lynch. Van ebben a muzsikában valami elemi kaotikusság, ugyanakkor mégis kellőképpen szabályozott (l. a ritmusszekciót). Viszont a dalok pont a hasonló alapszerkezetek miatt nem nagyon különböztethetőek meg egymástól. Olyan ez a lemez, mint egy 38 perces szólózás. Ami persze nem rossz, csak talán tömény. De elsőre 7 pontot simán ér.

B+ (7)

Full Virgin Listener Achievement

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr247786050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása