Dönci

A címadó dal elég lendületes, a közepétől pedig tök jó a kicsit disszonáns, visszatérő zongoratéma. A Frankly, Mr Shankly meg akár lakodalmas rock is lehetne itthon. Az I Know It's Over a szokásos Morrissey-féle kesergést hozza, de az első két szám után kicsit azért unalmasan kezdődik, de a „love is natural” sortól kezdve elég szép íve lesz. A Never Had No One Ever füttyszerű szintije teljesen magával ragadó. A Cemetry Gates az egyik legzseniálisabb popsláger (lehetett volna). Vicces, hogy a Big Mouth... szövegében a walkman szó előbb discman, majd iPod lett a koncerteken. :) A The Boy with the Thorn is His Side sosem volt nagy kedvencem, viszont a Vicar in a Tutu nagyon király. A There Is a Light That Never Goes out az egyik legjobb dal az elveszettségről, a szerelemről és a halálról. A szövegére talán még Ady is büszke lenne, ha él még néhány évtizedet. A Some Girls Are Bigger Than Others ismétlődő rímeit nem lehet nem szeretni. Kap egy kilencest ez a lemez.

A (9)

Similar Taste Achievement

Lepa

Szintén 1986. Jól kezd: hosszú, de egyáltalán nem unalmas az első szám. A Frankly is király. Utána belassít az album, de továbbra is jó, csak melankolikusabb. A Cemetry Gates a vidámabb dallama ellenére is kicsit keserédesnek hangzik nekem. A Bigmouth-t már ismertem, és a Placebo is feldolgozta (elég jól méghozzá). A Some Girls Are Bigger Than Others szöveg elég vicces. Ez eddig egyértelműen a legjobb Smiths-album, amit hallottam. Nincs is rajta rossz szám.

A (9)

Pedálember Achievement; Similar Taste Achievement