Dönci

Az első szám kellőképpen fura és monoton. Nem nevezném rossznak, de a jótól is messze van. Hű, az Uptown nyitóprüntyögését mintha egy rossz lagzis zenekartól hallanám. A köztes darabok (sem) hagytak mély nyomot. (Biztos, mert nem használtak elég mélynyomót, höhö.) A Head szintiszólója is egészen zavarba ejtő. Mármint rossz. A basszus viszont tök jó benne. Nem tudom, valószínűleg a stílussal van bajom, mert ez a funky diszkó számomra inkább fuckin' diszkó. A Sister az első jobb szám, de ez is csak egy hatost ér. Nem mellesleg ez a legrövidebb darab. 5-ös lesz a vége.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Lepa

Mínusz egy ponttal indul, mert a szemét Prince mindenhonnan leszedette az internetről. Hogyan hallgassuk így? A zene közkincs! Az albumborítóért is járhatna pontlevonás, de nem akarom halmozottan hátrányos helyzetbe hozni. A címadó rosszul kezd, és a másodikban is inkább csak jó pillanatok vannak. Aztán se nagyon tűnik fel semmi, maximum az, hogy a hangszerelés jó, élő, nem olyan, mint a későbbi nyolcvanas diszkó. Meg ügyes a basszusgitáros, jók a funkys témák. De a Sister c. számon kívül egyikre se kapom fel a fejem, és eléggé várom a végét. Nem is adok eggyel rosszabbat mégse, mert bár szégyent hozott a születési évemre és hónapomra, akadályozná az objektív rangsorolást. (Virgint nem adok, mert pár számban voltak ismerős sorok, dallamok. Biztos hallottam már némelyiket, csak elfojtottam.)

C+ (4)