Dönci

A Mr. Self Destruct megalapozza a hangulatot. Hiába, Trent bácsi az indusztriális metal legnagyobb királya. A Piggy egyszerűen zseniális. Mondjuk a lemez szövegei mondanivalójukban következetlenek (Heresy – „God is dead”; Closer – „You get me closer to God”, bár ha azt vesszük, Adynál is összefolyt már a szerelem és a halál). A March of the Pigs megint elég izmos, és persze a Closer sem véletlenül világsláger. A Ruiner nem annyira bika azért. A The Becoming viszont elég jóféle. Az I Do Not Want This megint gyengébb, kivéve az utolsó két percet, az rendesen karmol. :) A Big Man with a Gun ismét fergeteges. Az A Warm Place nagyon hangulatos (mint valami filmzene), az Eraser eleje viszont idegesítő. A Reptile közepes. A címadó dal megint hangulatos, a Hurt pedig elképesztően jó. Nem csoda, hogy (szinte) minden koncertet ezzel zárnak. Mégis a minőségingadozás miatt csak hetest kap a lemez. Azt nem értem, miért nem a Pretty Hate Machine, a The Fragile vagy – ha már koncertlemezek is felkerültek a listára – az All That Could Have Been kapott itt helyet.

B+ (7)

Concert Goer Achievement

Lepa

Ez a zenekar annyira újító volt a maga korában szerintem, hogy besorolni is alig lehet. Indusztriális metalnak mondják. Hatott rá a metaltól a progresszív rockon át az elektronikusig mindenféle zene. No és mennyi más zenére hathatott? Ettől függetlenül nekem nem kenyerem, magamtól sűrűn nem hallgatnék ilyet. Jó számok: Piggy, March of the Pigs (hmm, a disznós számok), Ruiner. Az A Warm Place nyugalma is jól jön a lemez közepén. A címadó szám inkább csak érdekes, mint jó. A záró Hurt viszont királyos. Az album összességében nekem 8-ast ér, bár nem venném meg otthonra.

A- (8)