Dönci

Nosza, ismét  vissza a countryhoz. Az első szám tetszik, és jó rövid is volt. Az I Couldn't Believe It Was True se rossz. Valahogy most jól esik a bendzsó. :) Utána meg egyből egy reprise következik (szóval bukom a virgint), ráadásul rendben is van. És bejön, hogy másfél perces számokkal dolgozik, így pont nem lehet unni egyiket sem. A Blue Eyes... és a címadó mondjuk már uncsi, pedig ez utóbbi keringő, amit szeretni szoktam. Aztán ismét reprise jön, ami jó, sőt, a Just As I Am is derekas. A Can I Sleep in Your Arms? is ügyes. A Hands on the Wheel megint unalmas, de a végén tök jó a szóló. A Bandera fantasztikus a végén. Hát, kap egy gyenge hatost, mert magamtól sosem hallgatnám, illetve szerintem semmilyen szinten nem előremutató lemez, de megértem azokat, akik szeretik.

B (6)

Lepa

Majdnem elfelejtettem, hogy már volt egy album ettől az ürgétől. Na nézzük. A Time of the Preacher abból a fajta tradicionális amerikai zenéből való, amit jobban szeretek (nem a túlhangszerelt country, hanem a folkosabb, letisztultabb fajta). A második szám punkosan rövid. A hamradik meg az első újragondolása – hm, furcsa koncepció. Műfajához képest csupa rövid szám váltja egymást. A címadó kicsit hosszabb, de amúgy nem is rossz, ez is elég tipikus country persze. Aztán megint az első téma... ez tényleg egyre furább. Utána megint 1-2 perces darabok. Nagyon szokatlan a felépítése ennek az albumnak, de emiatt tetszik. A Down Yonder meg mintha valami Chaplin-film háttérzenéje lenne egy rohangálós jelenetnél. Utána a végéig már nem sok érdekes történik. A híres Bach-menüett jó a bónuszok között. Eddig talán a legjobb countryalbum, de persze nem sok újat ad hozzá ahhoz, amit eddig a műfajról gondoltam.

B (6)