Dönci

Tetszik, hogy a bakelitek oldalainak külön címe és tematikája van. Az I Saw the Light tökre jó nyitás, tetszik. Kellőképpen kedves darab. Az It Wouldn't Have Made Any Difference csiligelése is tetszik, hangulatosnak találom azt is. A Wolfman Jack pedig már-már David Bowie-féle glamrock. Egészen kiváló. Valamiért az A oldalon nem találok hibát eddig. Tökre kellemes muzsika. Nem érzem világmegváltónak, mégis nagyon jó érzés hallgatni. A Breathless is nagyon ügyes, csak kár, hogy a La Bamba és a Twist & Shout (meg még biztos sok dal) akkordjait beleszövi, így már azzal bukom a virginséget. Egyébként az A oldalból nem néztem volna ki ilyen nyitányt a B-hez. De rendesen nagy királyság. :) A The Night the Carousel Burnt Down pszichedelikus cirkuszi hangulata is bejön. A Saving Grace intrója után mást vártam. Azt hittem, elborultabb lesz, viszont akár az A oldalon is lehetne. A Marlene az első unalmas darab, a Song of the Viking viszont ismét nagyon hangulatos. Az I Went to the Mirror elég beteg, és itt ezt most bóknak szánom. :) A C oldal elején a Black Maria ismét más hangulat, a blues felé kalandozunk benne, a végén egy zseniális gitárszólóval. Viszont utána érdektelen dalok követik egymást. A Little Red Lights a C oldal végén elég jó, de a többi tökre semmilyen volt. A D oldal a Money feldolgozásának hangminősége eléggé szörnyű, viszont nyomokban ráismerni a dalra. A zongora olyan, mintha a The Doors játszotta volna. :) A Dust in the Wind viszont ismét óriási. A Some Folks... nem lenne rossz, de hosszúnak érzem, pedig max. 4 perces. Egyébként tök jó, hogy – hallva az intrókat – élőben rögzítették a D oldalt, csak kár, hogy itt a dalok nagy része nem köt le. Azt hiszem, kiegyezek egy hetesben magammal, mert a Slut a végén jó volt.

B+ (7)

Lepa

Az A oldalon semmi érdekeset nem hallottam, sima régi popzene. Ilyenből azt hittem, tizenkettő egy tucat volt már abban az időben is. B oldal: a Breathless mintha valami Nintendo-játék zenéje lenne. Aztán további elvontkodások is vannak, nem hiába van külön alcíme („The Cerebral Side”). Mondjuk ezek csak villanások, amúgy ez is elég tingli-tangli zene. A C oldaltól már nem sokat várok. Csak azt, hogy véget érjen. Na nem a D oldalért... Amúgy a Little Red Lights az első keményebb szám az albumon. A Moneyt szinte nem lehet felismerni a szörnyű hangzás miatt. Más ismerős szám egyébként nem volt, nem tudom, hogy lett híres ez a Todd Rundgren. A Some Folks Is Even Whiter Than Me a legviccesebb című szám amúgy, és talán zeneileg is az egyik legjobb (az egész D oldallal egyetemben), de ez már nem menti meg ezt a dupla albumot semmilyen szinten.

C+ (4)