Lepa

Az eredeti (45 éves!) verziója az albumnak csak egy szimpla LP, de önszorgalomból a dupla verziót hallgatjuk, amin bónuszban rajta van az egész Tommy. Az első szám néhol hamiskásnak tűnik, be kellett énekelni, úgy látszik. Amúgy imádom a Who-t, de kicsit nehezen tudok most ráhangolódni. A Young Man Blues környékére azért rendesen beindulnak, utána pedig a Substitute jön, az egyik legjobb korai számuk. Királyos most is, mint mindig. A Happy Jack is király szám, és az I'm a Boy is – nem hiába emelték ki, hogy három sláger következik egymás után. A Quick One előtti felkonferálás jó sokáig tart, ma már nincsenek ilyenek... Amúgy az is zseniális szám. Igazából az 5-6. számtól kezdve ez a lemez simán hozza az A-kategóriát. A „bónusz” Tommy lemez: imádom ezt a rockoperát. A 2. lemez kapna önmagában is egy kilenc/tízest, de azt majd a rendes Tommy kap. Így együtt a dupla album kap egy erős 8-ast a gyengébb kezdés miatt.

A- (8)

Dönci

A Heaven and Hell igazi tökös rock 'n' roll, jó kezdés egy koncert(lemez)hez. Az I Can't Explain egy erős közepes, viszont a Fortune Teller lüktetése nagyon átjön. És nagyon ügyes utána a Tattoo is (és tök jó dallamos a „tattooed too” kifejezés). A Young Man Blues viszont uncsi lesz a végére, szóval az megint csak közepes. A Substitute szövege jobb, mint a zenéje – amiatt megértem, miért lett akkora sláger, bár a felvezető történet után egy kicsit többet vártam tőle. A Happy Jack viszont tök hangulatos ezekkel a vokálokkal. Az I'm a Boy zseniális. Meg a konferansztörténetek egyébként kellőképpen viccesek  például az A Quick One, While He's Away előtt a szójáték a „come”-mal. Az a dal még mindig jó a kelta hatásokkal. A Shakin' All Over megint közepes, ügyes a szóló, de valahogy a dal mégsem köt le. A My Generation szép, nagyívű darab lesz a maga 12-13 percével. Azon pedig nem csodálkozhatunk, miért nagy sláger a Magic Bus. Az első lemez ér egy gyenge nyolcast. A második lemez (a Tommy c. album élőben) jól indul, az Overture fantasztikus instrumentális őrület. Az It's a Boy előrevetíti, hogy történetmesélős lemez lesz. A 1921 is hibátlan. A Sparks is óriási. A Placebónak is van egy Eyesight to the Blind c. dala, de az egy B oldalas felvétel (okkal). Közel sem olyan erős, mint ez, ezután pedig a Christmas is hatalmas, amelyben már előjön a „Tommy, can you hear me?” sor, ami később dalcímmé növi ki magát. Micsoda prolepszis. A The Acid Queen is kellőképpen ütős. Elég izmos a 2. lemez. A We're Not Gonna Take It a végén fergeteges. A második lemez izmos 10-est ér. Tehát összesítésben 9-est kap.

A (9)