Lepa

Na, ez megvan lemezen. Az első szám király sláger, csak túl hirtelen ért véget. Utána (Miracle Man, No Dancing) is slágerparádé az album, minden számát szeretem. Ami kiemelkedő, az – a talán leghíresebb Costello-dal – az Alison. Na meg a Red Shoes, ami talán még jobb is. Meg a Less Than Zero. Hát igen, ilyen egy jó album. Talán a Mystery Dance az egyetlen gyengébb szám, helyesebben csak túl sablonos rock and roll. Az I'm Not Angry megint király. A Watching the Detectives, ha jól tudom, bónusz (a bakeliten nincs is rajra), de királyos szám, egy kis reggae mindig jól jön. De enélkül is ér egy jó kis A-t az album.

A (9)

Proud Owner Achievement

Dönci

Az első darab hangulatos, de csak a háttérben, nem hiszem, hogy magamtól sokszor hallgatnám. A Miracle Man szintén olyannak indul, de a végére meggyőz, kár az elhalkulós befejezésért. A No Dancing viszont tök jó kis popszám. Amit értek a Blame It on Cain szövegéből, az meggyőző, így már a slágeres hangvétel is jobban tetszik. Mellesleg dicséretes, hogy minden dal szerzője az előadó maga. A „címadó" Alison gitározása tök jó, aljas egy sláger. Érzem, hogy nyálas, de nem tudok neki ellenállni. :) A Sneaky Feelings is frankó. A Watching the Detectives eddig a leginkább zseniális darab. A reggae is olyan, mint a country – egy szám egy lemezen feldobja azt, sok viszont unalmassá teszi. Ez itt tökéletesen van pozicionálva. Ahhoz képest, hogy 6-osról indult nálam a lemez, már 8 pontnál jár. Utána azért jön egy feledhető darab, a Mystery Dance viszont ismét új ízt hoz a lemezre a klasszikus '50-es évekbeli hangzásával. A Pay It Back megint unalmas, az I'm Not Angry viszont zseniális. Eléggé hajmeresztő ez a minőségingadozás egy albumon belül. A Waiting for the End of the World valóban a Twist & Shout és a La Bamba akkordmenetével indul? (Szerintem igen, úgyhogy nem leszek virgin.) Amúgy jó kis zárás, de nem kiemelkedő. Végül hét pontot szavazok meg a lemeznek.

B+ (7)