Lepa

A jellegzetes énekhang és a harmóniák ugyanazok, mint korábban, a hangszerelés szofisztikáltabb. Azért kicsit furcsább a dallam, de határozottan jó a Beyond Belief. A Tears Before Bedtime is jó kis könnyed pop. A Shabby Dollban már vannak kisebb jazzes és egyéb beütések, amik a korai Elvisre nem jellemzők. A Long Honeymoon hangulata királyos, olyan, mint valami igényes bárzene. A Man Out of Time-ot tegnap meghallgattam, hogy ismerem-e, mert állítólag a legnagyobb sláger a lemezen. Nem ismertem. :) Ahhoz képest, ahogy kezdődik, elég slágeres lesz tényleg a refrénre. Hm, az Almost Blue is király, bejön nagyon, ez is leginkább jazz-pop, ha már kategorizálni kéne. Utána komolyzenei vonásokat is mutat az ...And in Every Home. A következő közepesebb, de a „sooner than greater" szójáték jó benne. Utána kicsit elkalandozik a figyelmem, de igényesek a számok. A Pidgin English a korábbi számok hangulatát idézi. Jó kis szám. A záró balladáról nem tudom eldönteni, tetszik-e. Összességében jó és igényes album, de sajnálom a punkos lendület eltűnését. A My Aim is True és az Armed Forces alá sorolnám, de azért nyolcas.

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Beyond Belief; Tears Before Bedtime; Long Honeymoon; Almost Blue; Pidgin English)

Dönci

Ez nem tűnik annyira erős lemeznek az első 3 szám alapján. A The Long Honeymoon jól indul, de unalmas lesz a közepére. Hű, de furcsa a Man Out of Time eleje, olyan, mintha kétszer kezdődne el az a szám. Mellesleg az az első jó darab. A vége is olyan, mint az eleje – szép keret. :) Az Almost Blue is végtelenül unalmas. Az ...And in Every Home tetszik, jók a fúvósok, és bejön a táncolható ritmus is. A The Loved Ones megint jó, kicsit olyan, mint egy Madness-dal (mármint kellőképp slágeres, és ugyanazt a fajta popzenét ragadja meg, mint ők, csak ska-elemek nélkül). Utána megint semmilyen dalok követik egymást. A Town Cryer végén a vonósok jók. Mindenesetre hatos lesz csak, nem az erősebb fajtából.

B (6)