Dönci
A címadó dal kifejezetten hangulatos, akkor is, ha számomra idegen ez a stílus. Sőt, a Little Red Corvette is tetszik. A Delirious játékossága bejön, de hosszúnak éreztem. A Let's Pretend… szövege (amit értek) érdekesen hangzik, amiatt jó a dal, de zeneileg nem jön be. A D.M.S.R. egyszerűen szörnyű, a legrosszabb típusú szintieffektek követik egymást monoton szöveggel és ritmussal, ráadásul szörnyen hosszú is. Az Automaticból már négy perc is sok, szóval a maradék 5 és fél eléggé rosszul esik. A Something in the Water sem valami bizalomgerjesztő, felesleges, monoton, idegesítő prüntyögés megy benne végig. 4 perces, de 10-nek érzem, pedig nem vettem be semmit, becsszó. A Lady Cab Driver gitározása nagyon jó, a szintije viszont iszonyú. Az All the Critics... is kellőképpen szörnyű. Az International Lover dönti el, hogy 3-ast vagy 4-est kap a végén. Mivel ebben nagyjából értelmes hangszerek vannak, az ének pedig csak enyhén zavaró, négyest kap.
C+ (4)
Lepa
Jaj, de nem szeretem ezt a tipikus 80-as évekbeli diszkóhangzást. Pedig dallamilag nem lenne szörnyű a címadó. Kicsit jackós a hangulata. Hihetetlen, de a második szám, a Little Red Corvette tetszik, méghozzá úgy, ahogy van. A Delirious csak közepes. Utána meg egy kegyetlenül hosszú szám következik, főleg a színvonalához képest. Mi ez a nyivákolás, siránkozás az Automaticben? Szörnyű. A Free hosszú idő után az első szám, amit tudok értékelni. A Lady Cab Driver nyögdécselései megint idegesítőek. A vége felé pedig egyik fülemen be, másikon ki. Egy ötöst kap.
B- (5)
Virgin Listener Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.