Lepa

Ugyanaz az év, mint a Kiss Alive!-ja. Valami belső ösztön mégis azt súgja, ez mégis más zene lesz. A címadó aranyos és igényes, kellemes zene – ennek ellenére én nem szeretem az ilyet. A másodikban nő a nyálfaktor. Érdekes módon mindkét számban van Jesus-özés, vajon a harmadikban lesz? Úgy hallom, nem, viszont nyálas és kevésbé nyálas, de mindenféle tökösséget nélkülöző számok váltogatják egymást. Tényleg igényes meg minden, de mégiscsak „sima” pop. A Better off Dead viszont bejön, a Queenre emlékeztet (nem az első ilyen szám az albumon egyébként). Szerencsére nem is hosszú. A We All Fall in Love kezdése szép, és ismerős is egyébként, de annyira queenes, hogy lehet, hogy csak valami Queen-nótára emlékeztet. Nem tudom, mindenesetre ez is a nyáladzás szélén táncol, de fogjuk rá, hogy szép ballada. A két kiemelt számot leszámítva számomra feledhető élmény volt.

B (6)

Dönci

Ismét egy 1975-ös lemez. A borító kellőképpen pszichedelikus, tiszta Alíz Csodaországban. Viszont a „brown dirt cowboy”-ról valamiért a székletre asszociálok. Így a címadó dal egészen új ízt kap. :D Egy tök jól felépített számról van szó egyébként, pont kellő countrys beütéssel. A Tower of Babel is nagyon működőképes darab. A Bitter Fingersbe sem tudok belekötni. Tetszik a hangzásvilága ennek a lemeznek. A mai napig megállja a helyét. A Tell Me When the Whistle Blows is aljas sláger, nagyon belemászik az ember fülébe. Meg persze amellett sem lehet elmenni, hogy Eltonnak azért eléggé jó hangja van. Tudom, hogy iszonyatosan nyálas a Someone Saved My Life Tonight, de ma valamiért még az is tetszik. Bár az utolsó 2,5 percét már hosszúnak érzem, sőt, nagyon hosszúnak. A Meal Ticket aztán meg közpes. A Better Off Dead viszont megint eléggé ügyes.  Erről a lemezről nagyon sok dalt tökre el tudnék képzelni egy musicalben. Pl. a Writing is ilyen. A zárlat is szép ívű, és egyáltalán nem tűnik 10 és fél percesnek. Szerintem 8 pontot simán ért nekem ma ez a lemez.

A- (8)