Lepa
Szegény B.B. nemrég halt meg, biztos sokan újrahallgatták ezt a lemezt mostanában. Valahogy nekem nem tud kiemelkedni semmi az ilyen blues-lemezekből, most még annyira sem, mint máskor. Minden szám egyforma, habár kétségkívül hangulatosak. Élőben ott lettem volna persze, de magamtól nem hallgatok ilyet valamiért. Nehéz is belekerülni ebbe a hangulatba így a nyári szabadságról visszajőve.
B (6)
Dönci
Mindjárt ars poeticával nyit, és még mindig nagyon hangulatosan gitározik. :) Nagyon jól fűzik egybe a dalokat, és a konferanszok is kedvesek. :) Furcsa, hogy a B oldalon egy másik koncertről válogatnak, és újra bemutatják a fellépő sztárt. Mindenesetre ott is jól működnek a dolgok. Háttérbe kitűnő, Lepa képzeletbeli kávézójában ennek is ott a helye.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.