Lepa

Jó régi ez az album is, ahhoz képest, hogy a fejemben Dré egy modern előadó. Az intró kicsit idegesítő, a Fuck wit… nem rossz hip-hop létére. Egyből felbukkan benne Snoop Dogg is. A The Day the Niggaz Took Over mennyire tipikus cím! Csak egy hip-hop albumon szerepelhet ilyen. Az elején még idegesít a monotonitása, de utána meg nemcsak megszokom, még egy kicsit fülbe is mászik az alap. A Deeez Nuuuts jó nyugis. Próbálok ilyen erényeket találni a számokban, de hát hip-hop, biztos nem fogok elájulni tőle. Amúgy Snoop hangja olyan kellemes, hogy azok a számok a legjobbak, amikben ő vaker (elég sok ilyen van mondjuk). Az A Nigga Witta Gun című nóta elég primitívnek tűnik szövegileg is meg zeneileg is, eddig az a mélypont. A The $20 Sack Pyramid közjátéka simán lemaradhatott volna. A lemez vége felé már nagyon unom a sok fuckolást és niggázást. De hát ez van. A The Roach hangulatos még. Egy picit jobb, mint az átlag rapalbumok.

B- (5)

Virgin Listener Achievement

Dönci

Beköszön a West Coast keményen. Már az intróban több „nigga" és „bitch" szerepel, mint általában. Azért egy-két „mothafucka" is helyet kap a biztonság kedvéért. :) Amúgy Dre is jól játszik a hangjával. Nem véletlenül Eminem nagy példaképe. Sőt, nem is „bitch", hanem „biatch" – a 3. dal egyből ezzel is indul. Amúgy a számok címei zseniálisak: The Day the Niggaz Took Over; Nuthin' But a "G" Thang, a helyesírás pedig gyönyörködtet. :) Amúgy ez utóbbi zseniális nóta szerintem. A Deeez Nuuuts refrénje is tökre magával ragadó. Érdekes, hogy ekkortájt futottak nagyon az olyan gengszertfilmek, mint a New Jack City – Wesley Snipes és Mario van Peebles karrierjük csúcsa felé igyekeztek. :) Igazából nem volt ez rossz lemez. De magamtól nem biztos, hogy hallgatnám. Kap egy gyenge hetest.

B+ (7)