Dönci

A The E Street Shuffle tök hangulatos, jók a dobok meg a szaxi. A Sandyt meg ismerem valahonnan. A szövege (amit kiveszek) erős, de zeneileg nem annyira jön be. A Kitty's Backtől sem dobok hátast, viszont a szólórészei simán lehetnének alfestőzenéi egy-egy Tom & Jerry-epizódnak. Aztán két nóta nyomtalanul elmúlik, pedig az egyik majdnem 8 perces. A Rosalita jól indul, de uncsi lesz a hossza miatt. A New York City Serenade elején a zongora akár Az óceánjáró zongorista legendájában is lehetne. Gyönyörű. Viszont utána az ének és a többi hangszer nem ér fel az intro muzikalitásával. Kap egy hatost ez a lemez.

B (6)

Lepa

Hmm, úgy látom, kevés hosszú szám lesz, nem pedig sok rövid. A címadó jól kezd, vidám kis számocska. Aztán egyszer mintha vége lenne, és van egy egyperces outro, de az se rossz. A másodiknak nem semmi a címe: „4th of July, Asbury Park (Sandy)” – lehetett volna simán Sandy. Kicsit nyálas, de most bejön. A refrénnél már ismerős is. A Kitty's Back uncsin indul, aztán jó kis dzsemmelésbe csap át. Hihetetlen, de a Wild Billy is tetszik. Az Incident on 57th Street meg olyan, mint egy jól meghangszerelt Dylan-nóta. Tetszik az is. A Rosalita pedig csak a többihez képest gyengébb egy kicsit. Az utolsó szám megint kellően kidolgozott, ráadásul szép is. Adok egy kilencest, rég volt ilyen jó album a listán.

A (9)