Lepa

Király számmal nyit az album, a No Action így is csodálatos (meg úgy is, ahogy Billie Joe-val játszották élőben egyszer). A This Year's Girl egyáltalán nem rossz folytatás, a The Beat gitártémája pedig megint ismerős. A Pump It up megint nagy sláger. Utána is jó kis punkos-popos new wave-slágerek jönnek, de talán nem annyira kiemelkedőek. A Chelsea aztán megint egy ütős dobás, fura és vicces a hangulata. Utána a Lip Service visszavisz minket a rádióbarát slágerek veszélytelen vizeire. A Living in Paradise-zal pedig ott is maradunk. A Lipstick Vogue és a Night Rally is nagyon bejön. Többféle számlistával is kijött ez az album, nem tudom, az utolsó két szám része-e az alapnak – szerintem nem. Az élő Neat, Neat, Neat mindenesetre közepes, a Stranger in the House jó. Bivalyerős album, közel a csúcskategóriához.

A (9)

Dönci

Wow, a No Action már az első két sorával meggyőz. A This Year's Girl is egészen kiváló. Jól van, ha ilyen marad a lemez, lehet, hogy költök rá majd pénzt is. :) '78-ból nagyon durván előremutatóak a The Beat effektjei – tiszta új hullám. A Pump It up is zseniális. Eddig kőkemény 10-es hoz a lemez. A Little Triggers balladája pedig pont időben érkezik. A You Belong to Me és a Hand in Hand mintha valami filmből léptek volna ki. Az (I Don't Wanna Go to) Chelsea meg talán az eddigi legjobb. Öcsém, ez a lemez tényleg fergeteges. A Living in Paradise nem működik annyira, mint a többi, de így is nyolcas minimum. A Neat, Neat, Neat élő felvétel. Nem is olyan jó a minősége. De a dal működik. Bár ez is „csak” 8-as. Ha az utolsó jó lesz, megkapja a 10-est. MIvel a Stranger in the House is egy óriási ballada, így 10 pontot ér.

A+ (10)

Virgin Listener Achievement