Lepa

Ezek szerint nemcsak Elvis járt Memphisben. Érdekes, nem szeretem alapjában véve az ilyen női szólópopzenét, de ez a Dusty valamiért tetszik. (Amúgy miért az a neve valakinek, hogy „poros”?) A So Much Love pl. szép szám. A Son of a Preacher Man meg híres. Az I Don't Wanna Hear It Anymore is ismerős, amúgy elmegy-kategóriás. A Windmills és a Land of Make Believe is jó (utóbbi kifejezést a Green Day is felhasználta sokkal később). Jók a jazzes és a keleties motívumok is ebben a számban. A vége felé megint lankad a figyelmem, kicsit vegyesek a benyomásaim, de rossz albumnak nem nevezném.

B+ (7)

Dönci

A Just a Little Lovin' tetszik, aranyos kis kezdés. A So Much Love is jólesik most (bár tematikájában, hangulatában, tempójában és zeneiségében egyáltalán nem különbözik az elsőtől). A Son of a Preacher Mant pedig legalább a Ponyvaregény óta mindenki ismeri. A Don't Forget about Me és a Breakfast in Bed is jófélék. A The Windmills of Your Mind talán az egyik legerősebb darab. Igazából a lemez nagyjából bármelyik dala elférne részemről egy James Bond-filmben. A No Easy Way Down az első uncsi darab. Furán zár a lemez az elhalkulással. De összességében kellemes volt, erős hetes lesz.

B+ (7)

Pedálgyerek Achievement (Son of a Preacher Man, Breakfast in Bed, The Windmills of Your Mind)