Lepa
Az első előadó talán, aki két egymást követő helyet bérelt ki a listán – és nem is túl hátul. Jó nyitás a Respect. Aztán utána is megmutatja énekesi képességeit a néni, de a végére teljesen egybeolvad nekem ez az album, vagy csak másra koncentráltam. Az előzőnél jószívű voltam, most „rosszszívű" leszek. (Hogy kell ezt írni az új helyesírás szerint?)
B (6)
Dönci
Rögtön a világ egyik legismertebb feldolgozásával nyit a lemez: Respect. Ezt a számot is mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. A Drown in My Own Tears is okés. A címadó sem rossz, kár az elhalkulásért. Utána a hasonló típusú soulok meg elfolynak a háttérben. Jó hangja van, kétségtelen, de nem kenyerem annyira ez a zene. Bár szívesebben hallgatom ezt a fajta soult, mint Whitney Houstonét vagy Céline Dionét. Az előző valamiért jobban megfogott.
B (6)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.