Lepa

Hát igen, legendás a nyitó szám, John Lennon ars poeticája. Amúgy egész lázadó a szövege, ha úgy vesszük – bármennyire is békepárti. A Crippled Inside-ot nem ismertem korábban, de jó kis nóta, Lennon vidámabb arcát mutatja. A Jealous Guy viszont meg is van a Roxy Music feldolgozásában kislemezen. Amúgy nem egy világmegváltó szám azért. Utána egyszerű bluesba megyünk át. Az I Don't Wanna Be a Soldier Mama címe mindent elmond, amúgy kellemes szám, a hangulata miatt egyáltalán nem tűnik fel a hossza, bár inkább háttérzene a „politizálós" szövege ellenére is. A Gimme Some Truth se rossz, az Oh My Love meg szép az első sorától kezdve. A How Do You Sleep nem nagy vaszizdasz, eléggé várom a végét közben. Az utolsó két szám is nyomtalan. Sajnos a lemez második fele egyértelműsíti az osztályzatot, de amúgy se mertem volna jobbat adni, mert az egész albumról hiányzik az invenciózus jelleg.

B+ (7)

Similar Taste Achievement

Dönci

A címadó dal talán az egyetlen olyan szám, amit mindenki a világon ismer Lennon szólókarrierjéből. Hiába szétjátszott, hatásos és kiváló még mindig. A Crippled Inside countryja furcsa, mert ilyesmiket a Help! idején rögzítettek a The Beatlesszel. De nem nevezném rossznak. A Jealous Guy pedig az indiai dallamvezetés hatásait mutatja. Jóféle darab. Az It's So Hard pedig tipikus blues egészen a vonósok megérkezéséig. Az I Don't Wanna Be a Soldier Mama a korszak lenyomatát tükrözi, és nyilván (főként) a vietnami háború ellen íródott. A Gimme Some Truth ugyanazt a társadalomkritikát folytatja, amit az előző dal elkezdett. Ez viszont nálam jobban működik. Az Oh My Love dallamvezetése egészen különlegessé teszi ezt az alapjában véve egyszerű balladát. A How Do You Sleep? is híres az odaszólogatásai miatt („the only thing you done was yesterday"). A How? nem rossz, de a szövege erősebb a zenéjénél. Az Oh Yoko pedig érthető okból nagy sláger, egyből az ember fülébe mászik. Valószínűleg grower ez a lemez egyébként, ugyanakkor ma csak erős hetesnek érzem.

B+ (7)

Similar Taste Achievement