Dönci

A Hells Bells tipikus hard rock. Furcsa egyébként, mert a játék előtt a Black Ice c. lemez volt az egyetlen, amit hallottam a zenekartól, és azt hittem, azért olyan kis középtempós, szolid hangzású, mert megöregedtek. De most úgy hallom, már 35 éve* is ezt csinálták. Amivel nincs baj, csak a fejemben keményebb zenekarnak tűnt az AC/DC. A Shoot to Thrill és a What Do You Do for Money, Honey is tök hangulatos. A címadó és a You Shook Me All Night Long nagy slágerek. Ugyanakkor ugyanennyi erővel bármelyik másik dal is az lehetne a lemezről. Kap egy hetest, mert a háttérbe nagyon kellemes volt.

B+ (7)

Lepa

A Hells Bells jó nyitás, benne van a szokásos (és elvárható) tökösség. Azért nem semmi, amit az énekes kiad magából. A What Do You Do For Money, Honey riffje ismerős, ez a szaggatott pengetés eléggé jellemző amúgy az AC/DC-re. A címadó Back in Black pedig szintén ilyen riffalapú hard rock (nekem ez a zene nem metál, remélem, ezzel nem sértek meg senkit). A You Shook Me All Night Long híres nóta, talán a legrádióbarátabb ezen az albumon. A Rock and Roll Ain't Noise Pollution elég vicces cím, főleg, hogy azért fél óra után ez a rikácsolás eléggé megviseli az ember fülét. Amúgy meg nem lehet nem értékelni mindennek ellenére az albumot – tökös, igényes, bulis, kemény, de nem feleslegesen keménykedő. Kocsiban ilyet kell hallgatni (ha az ember bulizni megy persze, nem pihenni a hegyekbe).

A+ (8)

* A hallgatás ideje nyilván még 2015 volt.