Dönci

Egy négylemezes válogatást felvenni egy ilyen listára számomra mindig meglepő. Meg arra is kíváncsi lennék, kik hallgatták végig együltő helyükben ezt pár perc híján 5 órás válogatást. A Lost Someone az első, ami számomra kiemelkedő (de csak ebből a felhozatalból). A többi olyan sablonos rock 'n' roll és soul keveréke volt. A Night Train is tetszik. Főleg, mert kevés benne az ének. Az It's a Man's World volt már korábban is, mert azt ismerem. Az I Got You-t mindig I Feel Goodnak ismertem. Meglepett, hogy ez a címe. Jó sok szám visszaköszön különböző verziókban. Ez sem feltétlenül szimpatikus a lista szempontjából. A There Was a Time (Live) őrülete is bejön, mert nem ugyanolyan, mint a többi. Még 2,5 óra van vissza, de egyszerűen minden szám ugyanolyan. Hihetetlen. Eleve kevés zenekar van, akit 5 órán át képes vagyok hallgatni (szerintem ezzel nem vagyok egyedül), viszont az tényleg mindennek a teteje, hogy ennyire hasonló felépítésű darabok követik egymást. A King Heroin jó (de csak azért, mert más, amúgy túl direkt). Minél tovább hallgatom, annál kevésbé szimpatikus a funky. :D Ha harminc-negyven percben összehozzák ezen dalok krémjét, még az is lehet, hogy jó értékelést adok. Így viszont biztosan nem, szinte mindegy, mi történik az utolsó 25 percben. Hála Istennek a Unity a végén tényleg tök jó (főleg, mert inkább hiphop). De így is négyes marad.

C+ (4)

Lepa

Neee! 4 CD, 4 óra 52 perc játékidő. Miért is vállalkoztam erre a játékra? Készíthetett volna a Rolling Stone egy „a világ 500 legjobb válogatásalbuma” listát is, oda kéne az ilyeneknek mennie. Azt biztos nem hallgatnám végig. Naszóval, csak a nagyon-nagyon kiemelkedőeket fogom kiemelni, mert elég sok az egyforma subidubi-vapsuvap jellegű szám (még ha némelyik hangulatos is). Hmm, sokáig semmi, csak ugyanaz a nóta százféleképpen. Az I Feel Good igazi címe I Got You? Nem is tudtam. A Papa's Got a Brand New Bag rajta van az 1–3. résszel, aztán még egyszer az első rész – érdekes. Szörnyű amúgy egy idő után ennyi ugyanolyan típusú zenét meghallgatni. Egyre kevésbé értem az antológiákat vásárló embereket. A Get It Togetherben jópofa, ahogy végigdumálja a számot, hogy mikor melyik hangszernek kéne hangosabban játszani meg szólózni. Azért 9 perc elég sok. A Funky Drummer 7 perce is kegyetlenül monoton, és még mindig messze a vége. A Get Up (gerappa néven) nagy utat járt be a tévékben reklámzeneként, de amúgy is egy nagy sláger. Sajnos ezen a lemez(gyűjtemény)en azonban ez a szám is beolvad a többi közé. A Get Up, Get Into It... eléggé újrahasznosít belőle a „gedónap” bekiabálással. Szinte csodálkozom, hogy az It's a New Dayben egyből meghallom a lemez címadó „star time” kifejezését. Amúgy állítólag nagy showman volt JB, lehet, hogy látnom kellett volna élőben, hogy tudjam értékelni. A vége felé közeledve csak egy dologban vagyok biztos: egy ideig nem akarok James Brownt hallgatni/hallani. Az értékelést sajnos teljesen beárnyékolja a lemez hossza, de szerintem amúgy se adnék sokkal jobbat.

C+ (4)